Beszarok! Komolyan, ilyen nincs, nem is volt és nem is lesz. A baromarcúak persze biztosan meg tudnák magyarázni valamilyen fos halandzsával, de komolyan, ilyen nincs. Nem is volt és nem is lesz. Lassan átállok valami kábítószerre, a valóság nekem már túl bizarr.
Úgy esett, hogy asszonynak akartam jegyet venni a Madonna koncertre. Mert, hogy szereti. Oké, nem ez a kapcsolatunk alapja, bár tény, Madonna koncertjei baromi komoly darabok, kettőről láttam videót, minden elismerésem. Mivel a jegyekért eleinte profikat megszégyenítő pankrációt kellett folytatni különböző nemű és állagú rajongókkal, nem is nagyon izgattam magam, amúgy Pató Pál urasan közelítettem a kérdéshez. És lám, hónapokkal a kezdeti rohamok után a legjobb jegyek is megvehetők még, ha nem hivatalosan, hát magánúton valakitől, aki közben kiszeretett belőle, vagy közbejött neki valami. Ráadásul reális áron.
Apropó, reális ár. Madonna koncert ugye nem túl sűrűn van Magyarországon, nosza hát, adjuk meg a módját, veszek a mamának egy VIP jegyet. Száztízezerért. Gondoltam ezért aztán lesz minden, tejjel-mézzel folyó, minimum egy fanszőr Madonnától, persze személyesen átadva/lenyalva, kinek-kinek ízlése szerint. Naigen. Ez a Kincsem park valami baszott nagy hodály, aminek az egyik végében lesz a színpad. Na, vajon mi lesz a másik végében? Úgy van, a VIP-páholy. A jegyhez ingyen parkolás, állófogadás, meg valami ajándékcsomag jár. Hogy kit fogadnak állva? Hát egymást, a kedves vendégek. Hazáig vinnyogtam a röhögéstől. Még csak csillagászati távcsövet se adnak a jegy mellé, hogy legalább lásd a színpadot.
No, de ezt a baromi egyszerű kis történetet kezdem túl hosszú lére ereszteni. A sors úgy adta, hogy pont ma jutott eszembe megnézni, van-e még jegy a koncertre. Persze ennek semmi köze nincs a történtekhez, tegnap is ez történt volna, holnap se lenne másképp. Begugliztam a cuccot, látom, Vaterán több jegy is van. Közte egy szimpatikus verzió: két silver állójegy 46-ért. Azért ellenőrzésképp gondoltam megnézem a ticket express-t, mennyi is az eredeti ára. Hát, az bizony 22500 jegyenként, ergó nem csak egy ezressel beljebb vagyok, de mégis "hivatalos" jegyvásárlás. Persze regisztráljak (anyád), majd szépen haladunk végig a processzuson. Korrekt minden, nagyon jól áttekinthető, érthető, megnyugtató a vásárlási folyamat. Profi. Már éppen az utolsókat kattintanám, amikor jön a "szállítás" rész. Hát, az nem prolléma, kéremszépen, majd elballagok érte (bár GLS-futár is kihozhatja), legyen a személyes átvétel. És akkor nyeltem kis híján az egerem. Az alábbi kép fogadott:
Szállítás, mi? Bazmeg.
Ma hozta a GLS az aktuális adag könyvemet a booklinetól (apropó, ezeket is bassza seggbe egy kiéhezett ménes az alexandrával együtt, de ez egy nagyon másik téma). Érdekes, a bookline képes egy GLS-küldeményt 800 forintért idejuttatni, de ha tíz rugóért vásárolok tőlük, akkor nem kell fizetnem a szállításért. Egy fillért se. Itt meg két papírlap idetalicskázásáért csengessek ki 2500 forintot. De persze ez semmi, a legdurvább a személyes átvétel opció. SZEMÉLYES ÁTVÉTEL. Fogom a pofám, odatolom a nyüves irodájukba; békávézok, vagy tolom a benyát a járgányba, meg a parkolóórába, kiállom a sort, szagolom a népeket. Aztán ÉN fizetek NEKIK ezerkétszázat a szállításért. Hogy elbaszhassak náluk ötvenezret. Na, ez már valóban az anyós mértékegysége. MEGAKURVAANYÁD!