HTML

azbeszt

Random kiakadásaim...

"Anyu, az úristen megbassza azt a büdös kurva világot, azt bassza meg! Azt! Azbeszt megbaszta, a büdös kurva istenit neki!"
Eredetiben az igazi!

Friss topikok

Linkblog

Bukott bálványok

2008.10.13. 19:01 Before

Kevés szomorúbb dolog van, mint amikor az ember elveszíti a rajongását valaki iránt, akit sokáig bálványozott. Persze a dolog óhatatlan, ahogy öregszünk, előbb az óvónéniből ábrándulunk ki, végül a világ nagy részéből. Mégis, vannak olyan esetek, amik különösen megrázók, függetlenül attól, hogy a kiábrándulás a pillanat műve volt-e, vagy egy hosszabb folyamat végeredménye.

Gyerek- és fiatalkorom legmeghatározóbb írója volt Nemere István. A legtöbb meghatározó olvasásélményem hozzá köthető, még élesen emlékszem, ahogy anyámék a kezembe nyomtak egy delfin-könyvet, a Fantasztikus nagynéni elsöprő hangulatú, az átkost finoman fricskázó, de gyerekek számára is maximálisan befogadható és élvezhető történet volt. (Innen is átok a megfilmesítését elkövetőkre.) A folytatásai is jók voltak, talán az utolsó kicsit gyengébb. Minden valószínűség szerint Ő hozta el gyerekkoromba a sci-fi műfajt, a szerelem máig tart. A Kupolaváros titkát 13 éves korom körül kobozta el a kegyetlen történelemtanár, pedig egész csöndesen olvastam az órán. Szerencsére minimális megalázkodásért cserébe visszakaphattam délután, így meg volt mentve a nap. A balatoni nyaralásból is csak annyira emlékszem vissza, hogy öcsémmel üres üdítősdobozokat tarháltunk a németektől (akkoriban óriási volt a kultusza), illetve hogy pont akkor jelent meg a Rejtélyes elődök. A rádióban hallottam meg, és még aznap, minden létező zsarolási potenciálomat hadra fogva kiénekeltem a szüleimből; varázslatos két nap következett. Természetesen Ő volt az első, aki a rendszerváltás körüli "para"- és ufó dolgokról írt, az egyik frissen megjelenő könyve miatt lógtam először középiskolából, sok-sok hasonló elsőség fűződik a nevéhez. Például az Ő könyveit gyűjtöttem először. Emlékszem még az ötvenes, százas fordulókra, az ötvenedik nagy eseménynek számított, a századik viszont már inkább megszokás volt, semmint lelkesedés.

Valamikor akkortájt hagytam abba a rendszeres vásárlást, amikor egyszer csak határozott érzésem  támadt, hogy ezt a könyvet én már olvastam. Ráadásul tőle. Csak a neveket, meg a helyszíneket cserélték ki, a fordulatok, a mondatok, szinte minden a könyvben olyan deja vu érzést keltett, hogy nem bírtam tovább olvasni. Ekkor jöttem rá hirtelen, hogy milyen nehézkes a stílusa, nagyon úgy tűnt, hogy rutinból, valódi odafigyelés nélkül ír. Lehet, hogy akkoriban állt rá a napi 40000 karakter kitermelésére. Nemerének az elmúlt 34 évben ötszáz könyve jelent meg, ami havi egy és egy negyed könyvet jelent. Biztos Stephen King csinálja rosszul, hogy évekig is ír egy-egy könyvet. Ha a szakmai elismerést soha nem is kapta meg, a rajngók az egekbe emelték. Sajnos mára a sokszoros toplistás sikerszerző könyveit az ABC-k 100-200 Ft-os könyvtemetőiből lehet előhalászni. Így tettem én is nemrég, amikor megakadt a szemem az egykor olyannyira kedvelt néven, ráadásul a téma is érdekesnek tűnt, kiváncsi lettem, hogy gyerekkorom iró-istensége mit képes kihozni a Tunguzkai meteorit témájából. Szomorú volt olvasni, néha fel-felszisszenni egy-egy ordas hülyeség olvastán, mosolyogni a szerző szinte gyermeki vakhitén és ezeken alapuló állításain. Olyan vacak volt az egész, hogy komolyan felmerült bennem, valaki megírta neki, ő meg csak a nevét adta hozzá, de az indexes interjút olvasva ezügyben sajnos elszálltak a kétségeim.

Őszintén szólva, szeretném, ha ez az írás soha nem jutna el hozzá. Nemere emberileg egy nagyon szimpatikus, barátságos, kedves, szerény valaki, többször találkoztam vele régebben, nem sok dolgot szeretnék kevésbé, mint megbántani. A csalódás okozta keserűséget viszont kénytelen voltam kiírni magamból. Boldog, békés öregkort kívánok neki, a szívemben mindig marad számára egy hely. Még ha egy szomorú sarokban is...

14 komment

Címkék: könyvek nemere

A bejegyzés trackback címe:

https://azbeszt.blog.hu/api/trackback/id/tr46712003

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2008.10.14. 08:57:56

gyerekként az ember sokmindent elhisz: jázuskát, mikulást, egyebeket.
aztán elkezd másokban hinni: ufőkban, szabadkőmüvesekben, hasonlókban.
aztán van, aki az első vagy második lépcsőnél meg is áll, de páran eljutnak oda, hogy magukban kezdenek el hinni.
felnőni szar.

2008.10.14. 10:12:18

Hasonló élményem volt Lőrincz L. Lászlóval. Igazából szerintem az lenne a baj, ha ugyanazokat a könyveket olvasnám most, mint tizenéves koromban.

Before · http://azbeszt.blog.hu 2008.10.14. 12:35:40

Az, hogy tizenéves korommal ellentétben ma már nem hiszek az ufókban, meg a hasonló elméletekben, nem zárja ki, hogy az ilyesmiben hívő ember írói munkásságát elismerjem. Sajnos nem ez a probléma gyökere.
Ettől függetlenül felnőni tényleg szar, bár vannak azért a dologban rejtett tartalékok!

ifsz: LLL is hasonló pályát futott be nálam, majdnem meg is jegyeztem, hogy egyetlen "elsőség" nem Nemeréé, mert a Huan-ti átkát olvastam egyszer álló éjszaka, de aztán inkább nem vettem bele. Sajna LLL is kiírta magát, évek óta nem olvasom már, pedig szerintem önmagában nem probléma, ha az ember olyasmiket (is) olvas, amit fiatalon szeretett.

restissilence 2008.10.14. 13:57:37

detto: így jártam én is, de nem csak Nemerével (még könyvet is dedikáltattam vele anno), Rejtővel, Agatha Christie-vel, stb. A végefelé minden író kifullad, még Gerald Durrell, P. G. Wodehouse, Hrabal, Vonnegut, Fekete István is. Mindenki. Legutóbbi nagy-nagy fájdalmam bizony az eddig istenített István Király (Stephen King, bruhaha). A Duma Key-t már nem kellett volna megírnia.
Aztán ugye ott vannak az egykönyves írók, pl. Ottlik Géza. Én igazán megpróbáltam, elolvastam tőle a Budát, a Prózát, de egyik se ér fel az Iskola a határonhoz.
De biztos benne van a dologban az is, hogy minél többet él az ember, annál nehezebben talál új dolgokat.
Még nem csalódtam Terry Pretchettben (szigorúan csak angolul olvasni! a fordítások teljesen tönkrevágják). De tartok tőle, hogy előbb-utóbb az is eljön majd.

Before · http://azbeszt.blog.hu 2008.10.14. 14:22:29

Ja, én is dedikáltattam egyet, szándékosan nem többet, így éreztem legértékesebbnek. Abban sajnos sok igazság van, amit írsz, az ember telítődik egy stílussal, persze ezt is nyilván stílusa, írója válogatja. Most tudnék mondani olyan szerzőt, akinek tizedik (gyakorlatilag tökegyforma) könyvét olvastam éppen és faltam, és imádtam. De tudok olyat is említeni, aki egykönyves (legalább is én nem olvastam többet), imádtam a könyvét, ajánlgattam is, aztán bő tíz év múltán elővettem megint, hogy de jó lesz. Öt oldalt nem tudtam elolvasni belőle, annyira szar volt. Nehéz ezeket megmagyarázni.
Angolul nem szeretek olvasni, mert nem adja ugyanazt az (olvasás)élményt, amit magyarul. Tudom, gyakorolni kéne, de arra meg időm nincsen...

Csöncsön · http://mondataink.blog.hu 2008.10.15. 18:25:01

"de páran eljutnak oda, hogy magukban kezdenek el hinni." (bs395)

Ezeket nevezzük önhitt embereknek. :-)

kohana · http://kisviraginitaly.freeblog.hu 2008.10.16. 13:18:37

valahogy én is így voltam Nemerével.tizenévesen imádtam a könyveit. Főleg sci-fijeit, meg akció regényeit olvastam (nulla óra nulla perc pl és társai).
Én akkor ábrándultam ki belőle, mikor az első ufós könyvét a kezembe vettem, illetve mikor elkezdtem olvasni Asimovot.
A mostani írásod megerősített abban, hogy jól gondolom, hogy Nemere ifjúsági író inkább, gyerekként élvezhető, felnőttként naiv és talán kicsit bugyuta.
Ennek ellenére én is tisztelem a munkásságáért, meghatározó volt gyerekkoromban, ő kedveltette meg velem a sci-fit.

jacint70 · http://jacint.blog.hu 2008.11.01. 23:02:55

A "hanyatlók" közül nekem most hirtelen Moldova jut eszembe.
Beszűkült az alábbi sémába:
A jobboldal, az mind fasiszta.
A baloldal, az mind hitvány korcs, aki elárulta a szocializmus örökségét.
Az egyedül igaz ember széles e hazában Kádár János volt, akinek Moldova az igaz prófétája, és ő ehhez méltó becsületes életet él. Egyedüliként ebben az országban...
Nemeréről hirtelen az jut eszembe, hogy a rendszerváltáskor divatba jöttek a pornókönyvek. Na, kihasználva a konjunktúrát, ő is írt egyet...

Before · http://azbeszt.blog.hu 2008.11.02. 08:02:10

Nemere szerintem nem ebben a világban él, neki mániája az írás. Mindent meg akar írni, minden témában lát potenciált, szerintem így került ki a keze közül a pornókönyv is. Annak idején volt a kezemben, azt hiszem bele is olvasgattam, de nem fogott meg. Furcsa módon leginkább az zavart, hogy ő írta.
Moldovát sose szerettem, nem is nagyon olvastam, ehhez képest nem nagy meglepetés, hogy ott maradt azon a színvonalon, ahol volt.

Nemerére visszatérve. Járt a fejemben ez a riport minap. Azt mondja, hogy évi háromszázezer példányt ad el. Ebben az a fura, hogy a mai piaci körülmények mellett kétezer példány már jónak számít, felkapott szerzőktől elmegy akár ötezer is, a tízezres példányszámot meg csak az óriási sikerek érik el. Na, tízezerrel számolva évi harminc könyvet kéne írnia (kiadnia), ami viszont önmagában sci-fi.

Leonard Zelig 2008.12.14. 18:24:54

"Moldovát sose szerettem, nem is nagyon olvastam, ehhez képest nem nagy meglepetés, hogy ott maradt azon a színvonalon, ahol volt."

Az a kérdés: Akkor honnan tudod? Nemere megírta?

Flankerr 2008.12.14. 19:10:14

Nekem cirka 120 könyvem van tőle, annó klubtag is voltam, amíg működött (92-94 körül). Én is fiatal (8-9 éves) koromban szoktam rá a könyveire. A fent említett 2 ifjúsági sorozat minden perce öröm, még mai fejjel is. Vicces, izgalmas, érdekes. Akció regényei is jók voltak.. amíg rá nem találtam Clancyre, Dale Brownra, Forsyghtra.. hozzájuk képest Nemere egyszerű, gyakran szándékosan ködösítő, "kevés"..
Sci-fijei közt jó, rossz, gyenge is található.
Egy fontos aranyszabály: egy-két kivételtől eltekintve 1991 előtt íródott könyveit keressük.
Feltétlen elolvasásra ajánlott: Terra, A Hegy, Az anyák éjjel sírnak, a Vizlépcső. Eme könyveknél érdemes figyelni a kiadási dátumot, de pl. a vízlépcsőt már 1978-ban megírta, csak évekig nem adták ki.
Ajánlott még a Daniel Monti és Vilar nyomozós könyvek (7 ill. 3 könyv)
Nem fényezni akarom ,de több hollywoodi film alapötletét már megírta, (jó)pár évvel a filmek elkészülte előtt: Pusztító, A Falu, Armageddon
És sajnos egyet kell értenem Before-ral abban hogy "elkurvult", megélhetési okokból, és mert tényleg az írás a mániája, az élete. Rengeteg műfajban alkot és ír, de ez már tényleg a minőség rovására megy sajnos. ettől még továbbra is egy általam kedvelt író, de már rég nem kedvenc.. És a 120 könyvemet se fogom kidobni, mert bőven van köztük mai fejemmel (30 éves) is élvezhető mű.

U.I. Erotikus regényt kettőt is írt, az egyikben egy örökségen való huzavonában, a másikban egy Líbiába tartó atomreaktor elemeket szállító hajó uralma alá vonásához veti be a főszereplő a szexbombát...:) Tehát egyik se átlagos pornókönyv..:)

pkelement 2008.12.14. 20:12:19

csatlakozom az előttem szólókhoz.
(a régi könyvei közül még még mindenképp megemlítendő pl. a Halj meg énekelve, szintén 70-es évek)


LLL pont ugyanez (A sólyom kinyújtja karmait, Az utolsó hvárezmi nyár,...)

Before · http://azbeszt.blog.hu 2008.12.14. 21:57:46

Leonard: nem azt írtam, hogy soha semmit nem olvastam tőle, bár már témaválasztásai se nyűgöztek le. Olvastam 1-2 könyvét, ennek alapján írtam, amit.

Én se dobom ki a Nemeréimet, nekem is kb 120 lehet, az biztos, hogy a századikat még eseményként könyveltem el a gyűjteményembe, bár már akkortájt nem nagyon olvastam. Számomra meghatározó író volt és ezt soha semmivel nem lehet kitörölni, egyszerűen csak sajnálom.