Mint vicc az egyszeri parasztbácsiról, akit a téesz repülőse felvisz egy kis műrepülésre. Csinálják a kunsztokat, nagy dugóhúzó, a bácsi rezignáltam megszólal:
- Erre számítottam.
A pilóta hátrasandít, amindenit, de nyugodt az öreg. Mutat neki még egy kunsztot, hirtelen zuhanórepülésbe vált. A bácsi megint:
- Erre is.
Húazanyád, gondolja a pilóta, kifogok rajtad! Többször megforgatja a gépet, végül a feje tetejére állítva repülnek. A bácsi megint megszólal:
- Na, erre nem számítottam!
Leszállnak, kérdezi tőle, hogy tetszett-e a repülés!
- Tetszett bizony, édes fiam! - mondja az öreg.
- Aztán mondja, öregapám, mi volt az a nagy laza szöveg, hogy számított erre, meg arra?
- Hát, fiam, tudod, számítottam rá, hogy összepisálom magam. Arra is, hogy befosok az ijedtségtől. De arra, hogy mindez a nyakamban köt ki, na, arra nem számítottam!
Így vagyok én ezzel a politikai kabaréval, ami csuklóból hozza a Sas József alatti szinvonalat. Tegnap már lemondóan legyintettem, menjen a szarba az egész, mindenki monnyon le. Az szdsz az összes keménykedős csütörtökjével, az mdf a világuralmi lázálmaival, az mszp a telefonkönyv-felolvasó versenyével, a fidesz meg az előrehozott hisztivel. No, erre most hirtelen két dolog is beugrott, ami miatt kénytelen vagyok tollat (helyesebben mondva billentyűzetet) ragadni.
Vagyis inkább egy, a másik amúgy nem izgatna annyira, de ha már Bokros a képbe került, hát azt se hagyom ki. Szóval a Bokros. Az szdsz 19-re lapot kért, hogy miért, végül is nem érdekes. Aszongya, legyen Lajos! Marha kíváncsi vagyok, hogy gyömöszölik le ez a maszop torkán, de a dolog egy valamit szerintem világossá tesz: innen nincs visszaút. Ha ma aszondom "Bokros", akkor holnap nem mondhatom, hogy "najó, legyen a Glatz!". Ez így nem működik. Ahogy írtam tegnapelőtt: Bokros, vagy a halál! Nekem a második verzió is megteszi, de Bokrosnak azért még mindig örülnék. Persze mszp-s potentátok máris telezokogják a sajtót, a mindennel folyton elégedetlen Karsai elvtárs nem késlekedett le-neutronbombázni a Lajost. De nem baj, sírni szabad, aztán lehet engedni az erőszaknak.
A másik történet kedves és apró. Viszont kiemelkedő, abból a szempontból, hogy az elmúlt 15-16 évben először tudtam egyetérteni Orbán Viktorral! Orbán szerint senki sem akarja eljátszani a paprikajancsi szerepét. Hm. Felvezetésnek nem is rossz, abszolút így látom én is, nincs az az épelméjű ember, aki az elmúlt hét történései után még elvállalná a bazári majom szerepét. Így körülbelül huszadikként már annyira kínos, hogy az még egy politikusnak is sok lehet. De ez a kisebbik rész, mondhatnám, hogy nyilvánvaló. Mondott a Viktor azonban még valamit.
A Fidesz elnöke szerint nem válságkezelésre, hanem teljes megújulásra van szüksége az országnak.
Hoppá! Ez milyen igaz! Teljes megújulás kéne ide. Nem válságkezelés. Nem előrehozott választás a végtelenségig elhasznált politikai elittel. NEM ORBÁN VIKTOR! Viktor, csak bajod ne legyen belőle, hogy okosat és igazat mondtál! Szerencse, hogy a politikai karrierhez nem kell külön jogosítván, különben még elvesztené, hogy ilyen őszinte!
