Talán korai még nagyívű kijelentéseket tenni a fidesz kormányzati stílusát illetően (persze, ha nem vesszük alapnak az ezredforduló környéki négy évet), de azért annyira szépen illik a képbe az átadás-átvétel körüli baszakodás, hogy az ember epéje nyálként fut össze a szájában. Jó, persze, a francért kellett naívnak lenni.

Ami már most folyik, az a komplett beleszarás, lenézés. Egész pályás letámadásnak se nevezném, ha a hasonlatnál maradnék, a fidesz úgy lép a pályára, hogy körbe se néz, van-e ott rajta kívül valaki. Csak benyomulnak és rugdossák egymás között a labdát. Na, nem akarom én a szocikat sajnálni, megérdemeltek azok ennél rosszabbat is (más kérdés, hogy a fidesz viszont kurvára nem érdemelte meg ezt a hatalmi koncentrációt, ami most nála összpontosul), de hogy még egy ilyen semmilyen kérdésben is a leggagyibb, legátlátszóbb, az együttműködési szándéknak még csak a látszatát mutatni se hajlandó hozzáállással kezdjenek a narancsos fiúkák, ez bizony erősen hányingerkeltő.

Szép, új világ közeleg, semjén miniszterelnök-helyettessel és a szokásos fidesz-arroganciával nyakonöntve. De legalább aranybevonatú bilibe hányhatunk, már, ha valóra válnak a nagyszabású ígéretek...