azbeszt

Bár már nagyon régóta súlyos mértékben telibeszarom a politikát (maximum agyvérzést és szájhabzást kapok tőle), azért baromi vicces, ahogy mindenki messzemenő következtetéseket von le egy alig több, mint 25 százalékos részvételű választás eredményéből... 

Nem mintha nem kéne beszántani az egész nyomorék bagázst, de azért csak vicces. 

Tiszteletet a retkes jó édes... 

Köcsögök.

Kedves fentiek!

Valószínűleg sose olvassátok majd ezt a levelet, de ebben a problémakörben sajnálatos módon nem rendelkezem ráhatással. Ha mégis olvasnátok, valószínűleg nem veszitek komolyan, ezzel is meg tudok békülni. De én szóltam. 

Szeretném jelezni, hogy a következő napokban mozilátogatást tervezek! Meg szeretném nézni az új szupermen filmet, mert jó szórakozásnak és kiemelten látványosnak tűnik. Nem is egyedül megyek, hanem legalább másodmagammal, ha jól számolom 3-4000 forint biztos elmegy a jegyre, a barátom vesz kukoricát, meg kólát is, én valószínűleg nem, persze sose lehet tudni... 

Egyébként idén már háromszor voltunk moziban. Fogalmam sincs, hogy ez milyennek számít átlagosan, nyilvánvalóan vannak, akik nálunk sokkal többször járnak moziba, de még többen vannak, akik sokkal kevesebbet. Szóval én elégedett vagyok, remélem, Ti is velünk. A jegyárak... hát, nem olcsók, de végül elfogadhatók, nyilván rengeteg a költség, sokba van a film, a terem, a légkondi. Nekünk meg bele kell férjen 1-2 havonta párezer forint egy kis szórakozásra. 

Lehet, hogy valahol innen ered a félreértés is, ami miatt ezt a levelet írom most. Szóval ezért a pénzért (bocs, hogy ideszámolom a kalóriát is) valójában szórakozni szeretnénk. Kicsit zavar például, hogy miután leszurkoltunk párezer forintot, üvöltően hangos reklámokat kell bámulnunk perceken keresztül. Tudom, persze, sok kicsi sokra megy, kell a plusz bevétel, mert a pénz például jó, de hát lássuk már be... épp most fizettem egy szolgáltatásért. Alsó hangon is pofátlanság, hogy mellesleg még lehúztok egy kis mellékesre. Most képzeljétek el, hogy elmentek egy kanyarra valami fizetős macához - persze előre kell fizetni ott is - majd mielőtt nekilátna szolgáltatni, hangosan felolvastat veletek néhány hirdetést Viagráról, meg pénisznagyobbításról... Meglenne a hangulat, mi? De kevésbé profán hasonlattal élve egy étteremben sem lennénk különösebben feldobottak, ha étkezés előtt pár perces reklámblokkot nyomna a cigányzenekar, vagy a pincérek kórusa. Maradjunk annyiban, hogy nem igazán elegáns. 

Ennél sokkal durvább inzultusként éltem meg, amikor a reklámblokk után elkezdtétek nyomni a "ne lopj, te mocsok" kampányt, ezzel finoman, de kollektíve letolvajozva azokat a fogyasztóitokat, akik épp akkor fizették be magukat a szolgáltatásaitokra. Igen, igen, tudom: az nem nekünk, hanem a csúnyabácsiknak szólt. Akkor mondjátok nekik, engem meg légyszíves, kíméljetek meg. Abszolút logikai úton megközelítve, teljesen értelmetlen amúgy is az egész. Én nem lopni mentem, meg statisztikailag valószínűleg senki más a teremből, tehát nekem (nekünk) totál felesleges az egész. De ha a mellettem ülő (statisztikailag) egy tízezreléknyi biomassza éppen alaposan felszerelkezve érkezett a moziba, hogy ő most jól felveszi a képet/hangot... úgy egyszer egy kicsit üljetek már le és gondolkozzatok el annak a valószínűségén, hogy mekkora eséllyel száll magába az amúgy is béna, szájbarágós, hülye kis antireklámotok miatt?! "Hát jó, akkor mégse veszem fel" - mondja és fejébe húzza a popcornos vödröt. 

No, de ezek csak verbális inzultusok, bár kellemetlenek, az ember végül is leszarja valahol. Elkönyveli magában, hogy hülye, mohó gyíkok vagytok és kész is a komfortérzet. Viszont a legutóbbi mozilátogatásunk során olyan szintű abúzus ért minket, amire már nem tudok - és nem is szeretnék - könnyed kézlegyintéssel reagálni. Történt ugyanis, hogy elmentünk megnézni az új Star Treket. Nagyon ott volt egyébként, tényleg minden fillért megért az extra látvány, de ez ugye nem a ti érdemetek... Kezdődött azzal, hogy amint próbáltunk bejutni a terembe, igen nagy sor alakult ki. Először csak azt hittük, hogy a szemüvegeket sikerült lassan osztani, de aztán amikor felködlött előttünk két hegynyi méretű jóember, akik teljesen udvariasan, de legalább annyira határozottan közölték velünk, hogy márpedig most ki fogjuk kapcsolni a telefonunkat. Miva'? Ez nagyjából meg is adta az alaphangulatot, nem csak mi hüledeztünk a barátommal, de ahogy hallottunk,mások is, erősen szivárogtak körülöttünk a fogak közül az elejtett kis bazmegek. Ezzel persze korántsem lett vége a dolognak, mert az átlagot erősen meghaladó anyaghányaddal bíró smasszerek folytatták a dolgot a teremben is, ha valaki kezében megláttak bármi technikai eszközt, legalább egy, de akár két jóember is rájuk ugrott azonnal. Berohanva a sorok közé. Konkrétan a mi sorunkban történt, hogy pár fiatal srác cuccait átnézték, mert "úgy látták, van ott valami", mármint a székek alá betolt táskában. Épp csak motozás nem volt, bár gondolom, nincs messze már az sem... És ha ez nem lenne elég, ugyanez ment a film alatt is végig. Nem egyszer megjelent a látóteremben néhány járkáló alak! Ez már tényleg az a kategória, amire még a legvisszafogottabb úri körökben sem lenne túlzás a "pofám leszakad" kifejezés használata. (Kevés dolog áll távolabb tőlem, mint hogy ehhez az idiotizmushoz tippeket adjak, de nem lenne egyszerűbb, ha minden vásárlót kényszerítenétek, hogy egyből két jegyet vegyen, és mindenki mellé egy-egy smasszert ültetnétek? Esetleg sokkoló, vipera...?)

Írhatnék most egy ultrahosszú magyarázatot, hogy a felháborító bánásmódon felül miért tökéletesen hiábavaló és felesleges ez az egész. Leírhatnám, hogy milyen statisztikák bizonyítják, hogy a mozilátogatás a letöltéssel egyenes arányosságban van, beláttathatnám, hogy "károkozás" mértéke mennyire bődületesen ostoba módon kerül - nagyságrendekkel eltévedve - kikalkulálásra. Mondogathatnám, hogy nem szar filmeket kell csinálni/forgalmazni. Feszegethetném a fogyasztó védelmének teljes hiányát, kezdve a legdurvábban hazug és manipulatív reklámokkal, a hibás szolgáltatás (= szar film) utáni kártalanítás lehetetlenségéig. De ezeket már leírták ezerszer. Nem is hiszem, hogy különösebben hajlandók lennétek átgondolni akár...

Viszont tegnap olvastam pont az indexen, hogy szeretnétek fokozni az ellenőrzéseket, mert milyen csúnya dolog ez a kalózkodás, meg minden. Hát, ezért született ez a levél, elnézést, hogy ilyen lassan jutottam el a mondandóm lényegéhez. Szóval, mint említettem, a napokban szeretném megnézni az új szupermen-filmet egy barátommal. El is megyünk egy moziba, még nem tudom, hova, budapestiként szerencsére van lehetőségünk válogatni. De, ha még egyszer a fent leírtakhoz hasonló eljárást tapasztalok, ha még egyszer járkáló őrök mellett kell filmet néznem, ha a cuccainkban turkálnak, ha csak csúnyán néznek... 

Soha a büdös életben nem megyek többé moziba.
Ki fogom bírni, maximum nem lesz olyan jó a hang, a kép sem lesz lenyűgözően monumentális, de ezek kevésbé releváns tényezők számomra, mint az, ha közben hivatalból buzerálnak. 

Nem tudom, sikerült-e elég érthetően megfogalmaznom a dolgot, mindenesetre az esélyt megadtam. 

Legmélyebb tisztelettel: én

Napok óta mást se hallni/olvasni országszerte, hogy milyen szépen sikerült beletenyerelni egy mocsokos kis háborúcskába. A kormány persze mosakszik, a lóláb pedig kilógik, de minderről már mindenki lerágott mindent, amit csak lehet, még a nagynyomású, ipari csontozó se tudna több húspépet lefejteni erről a csontról. Még szegény túlmozgásos Feri is megkapta a maga 15 másodpercét a témában.

Ennek az egésznek a farvizén engem azért még nyugtalanít egy kérdés. Ez a nemzeti hőskérdés ott abban az isztánban. Mert hogy a rossebbe is van ez? Volt ám gyerekszobám, sok Winettout olvastam, meg Egri csillagokat, aztán tanultam ezt-azt, Zrinyiről, az aradi vértanúkról, és még számtalan egyéb hősről. De rohadjak meg, ha egyetlen olyan is volt közöttük, aki azért lett hős, mert agyon mert verni egy ALVÓ EMBERT! Egy kibaszott fejszével! Egy szállodában! A hős... 

Remélem, szobrot is kap, a Vitya pedig majd jól megkoszorúzza, miközben némi szarmaradványt törölget feltűnésmentesen a szája szegletéről. 

Breaking: hajnalban megjött a hír, hogy az azeriek mégse vesznek tőlünk semmit (vagyis nem adnak kölcsön, hogy pontosak legyünk), ami szép kis fejlemény az ügyben. Részben nyilván nagy pofáraesés, minden "orbánrajngó" tele szájjal, asztalt csapkodva fog röhögni, hogy megszopatták a nyomorultat (sajnos sokaknak már csak ennyi marad, még akkor is, ha ezekkel nyilván saját maguk is szívnek rendesen), de hirtelen belegondolva lehet az ügynek másik olvasata is. Van nekem egy barátom, Árpi, aki az összeesküvés-elméletek nagy-nagy rajongója, remélem, büszke lenne rám, ha olvasná... Szóval eltelt most már öt nap, nem kapkodtak ezzel a nyilatkozattal (sem). Simán elképzelhetőnek gondolom, hogy pánikszerű különítmény rohant ki Bakuba, és kezdett rimánkodni, hogy mi lenne, ha mégse lenne biznisz a dologból, mert nekünk ez most nagyon necces lenne. Mert ugye, ha mégiscsak hozzánk vágnának egy szakajtó véres dollárt, már az isten se mosná le rólunk ezt az egészet, szóval azeri bácsik, köszönjük a lehetőséget, de mégse kéne a pénz. 

Még egy másik vonatkozása a dolognak, ami bennem is felmerült, de a kommentek között is megjelent, mi van akkor, ha ebből az ügyből valami komolyabb konfliktus fog kirobbanni. Nem elsősorban arra gondolok, hogy hadat üzennének Magyarországnak, vagy, hogy terrorkodni kezdenének, hanem helyi összeugrásra, mint ahogy minap már lövöldözés is volt a határon. (Nyilván máskor is elő szokott fordulni, de ez most kiváló alap lehet rá.) Mi van, ha az egyik ilyen lövöldözés kicsit jobban sikerül, aztán "a másik visszalő", és hirtelen egy újabb háború tör ki? Nyilván lehetne mosakodni, hogy ezek hülye egészázsiai hordák és csak saját maguknak köszönhetik, sőt, néhány "érdekes" gondolkodású ember még örülne a történteknek, de vajon mennyire szeretnék a normális magyarok azt az elkerülhetetlen bélyeget magukon hordozni, hogy mi voltunk ennek a szikrának a meggyújtói?

Eladó egy Orange Ways márkájú légzésszámláló készülék, kimondottan jutányos áron! Csapjon le a lehetőségre még most, mielőtt bevezetik a levegőadót, a várható kereslet-megugrás miatt jelentős áremelkedés várható. 

Ne szalassza el ezt a kedvező lehetőséget, a berendezés ÁNTSZ, OMFSZ, BEKAP, MASZOP és KVACSL engedélyekkel rendelkezik, maximum két százalékos hibahatárral dolgozik. Befújó szél elleni védelemmel ellátott, idegenlehellet-érzékelővel felszerelt típus! 
NAV által támogatott eszköz, így az ezzel a készülékkel számított adóra csak kedvező, 34 százalékos áfát kell fizetni! 

Érdeklődni "Nea Zemberek fizessék meg!" jeligére a kiadóban lehet!

Egyszerűen nem állhatom meg tovább szó nélkül ezt a nemtelen támadási rohamot, amit az ország hangosabbik fele hónapok óta folytat az Elnök Úr ellen. Ezek a támadások épp most értek a csúcspontjukra, amikor végre a független(!!!) bizottság is tisztázta az Elnök Urat a nemtelen vádak alól. Ahogy az Elnök Úr és a bizottság is megállapította, a doktori disszertáció megfelelt minden akkori formai követelménynek!!! Mit nem lehet ezen megérteni? Nem csalt az Elnök Úr, hiszen teljesen szép formájú a doktori értekezése!

Tessék, hogy ne csak a levegőbe beszéljek, álljon itt a dolgozat teljes terjedelmében:

Ugye, hogy teljesen igaza van a bizottságnak, és Magának az Elnök Úrnak is? Teljesen szabályos, téglatest formája van, a kötés ízléses - az akkori elvárásoknak megfelelően - egyszerű, fekete, rajta arany betűkkel az Elnök Úr neve, a dolgozat címe és az évszám. Nincs rajta felesleges cicoma, semmi zavaró, vagy éppen nem megfelelő dolog. A betűk is hibátlanok, nincs is a dolgozaton semmi helyesírási hiba, amivel az Elnök Urat állandóan vádolni szokták, nem csak a szabályoknak megfelelő, de kiemelkedően, példamutatóan megfelelő minden formai követelménynek!

Persze a fanyalgók most nyilván felhördülnek, hogy "de hát nem is ő csinálta"!! De ez teljesen bevett eljárás, nem csak a technikailag még sokkal hátrébb kullogó kilencvenes évek elején, hanem manapság is! Egy ilyen dolgozat elkészítéséhez komoly gépekre, csak nagy mennyiségben beszerezhető anyagokra, szaktudásra, sok gyakorlatra van szükség. Az arany festék például nagyon drága, pár betű miatt nem várható el, hogy egy kilós tubust megvegyen az ember. Ezért mindenki (és nem csak az Elnök Úr) erre specializálódott szakemberekkel végezteti el a szükséges munkát. Ez így volt 1992-ben és így van a mai napig is! 

Up-update!!

A vásárcsarnok magára maradt, a MészárSteak elköltözött a Hegyvidék bevásárlóközpontba a XII. kerületi Apor Vilmos térre. A fiúk a legalsó szinten találhatók, a mozgólépcsőtől jobbra. 

Update!

A fiúk leköltöztek a csarnok alagsorába az ottani spar/match/mittomén közért mellé! A főbejáratnál tessenek megcélozni a lefele menő mozgólépcsőt és onnan csak 20 méter...

Marhapörkölt, gulyásleves, vadas marha, húsleves. Nagyjából ennyi jut eszébe az embernek, ha a magyar konyha és a marhahús keresztmetszetét keresi. Ezek ráadásul mind egy közös jellemzővel bírnak: órákig főzzük, pároljuk őket, hogy puhák, vagy egyáltalán ehetők legyenek. Ez nyilván részben kultúrális háttérből ered, de hiába is akarnánk elkalandozni, ha hazai kínálat nem képes ehető marhahúst biztosítani. Kiöregedett tejelőmarhákat vágnak és tesznek ki elénk, nem csoda, hogy évekig tartó kísérletezés után végül feladtam a marhasütés irányába tett kísérleteimet.

Mígnem...

Amikor Gyurcsány Ferenc feltűnt a köztudatban, megvallom először furcsának, már-már ijesztőnek tűnt. Olyan vehemensen, olyan furcsán intonálva beszélt, hogy nehéz volt eldönteni, egy értelmes ember bolondos külsőben, vagy egy bolond szabadult ki a napi aktuálpolitika színterére. (Lásd még az okos hülyéskedik, vagy hülye okoskodik problémakört.) 

Végül aztán egyre inkább arra billent a mérleg, hogy tetszenek a megfogalmazásai, olyan bevállalós, odamondós valakinek tűnt, aki kibillentheti a mocsárszagú politikai közhangulatot az addigi medréből. Hát, a billentés sikerült, Gyurcsánynak elévülhetetlen érdemei vannak ebben a szarrá baszott országban, pontosabban annak szarrá baszásában, nemkülönben a jelenlegi narancsrezsim ilyen fokú és mértékű dúlásában szintúgy. 

Mit ád az úr, ma éppen akkor sikerült autóznom, amikor ez a nagyra érdemes politikus országértékelt, a maga beszorult egérhangján, és természetesen a megszokott retorikai hevességgel. Kellett már ez a beszéd, mostanában az ember el-elbizonytalanodik... De Gyurcsány Ferenc ma bizonyított: tényleg egy elbaszott, nyomorult idióta. 

 Létezhet-e ennél visszataszítóbb, gusztustalanabb, cinikusabb dolog a politikában?

NEM

(nem soha!)

Na, itt se zabáltam. 

De azt sem értem, miért van az index címlapon három (HÁROM!!!) írás is erről a fasztfúd zabáldáról?! Okéoké, én is sorba álltam anno a meki előtt (röhejes is volt, vetünk 50 forintért két papírvékony sajtburgert, az üzlet sarkánál lévő kukáig tartott, ahova a papírt hajtottuk, és pislogtunk, vajon mi lesz a kaja...), megcsapott a "szabad világ" feeling. De annak már huszonöt éve, a fene se izgul fel egy tömegtermelésű, gyorséttermi hamburgertől. 

Bár ezek szerint mégis. 

Na, ez tényleg rövid lesz, nincs szófosás, csak meredek a képernyőre és döbbenten fogom a fejem: nooormális??? Alig több, mint egy hét van Karácsonyig, mindenki vásárol, mint az őrült, mindenki elad, akinek van valami eladnivalója. Van pár dolog, amit jobb szeretek a "másodlagos" piacokon beszerezni, például a Vaterán. Na, mit csinál a Vatera december 15-én, a karácsonyi őrület kellős közepén? 10 éves születésnapjára hivatkozva tervezett leállást, azt. Szívességből meg is hosszabbítja az aukciókat két nappal, hadd szopjon még nagyobbat, akinek esetleg már nem ér oda a postás a módosított lejárat miatt. Zseniális, nem? Boldog szülinapot, vazeg...

 Kérdés persze van száz, meg ezer, de leszarom, ami itt folyik tavasz óta, az annyira abszurd, hogy már a blogolás is belém szorul (ami persze nem hátrány, mióta Szalai "Benne vagyok az alkotmányba'" Annamária feni rám a fogát. Egyre-másra hallani urban legendeket meghasonlott "vérfideszes" ismerősökről, már a bekussoltatott AB óta, de engem nem elsősorban ez a vonulat fogott meg. 

Olvastam már mindenfélét a fideszről (nyugi, mindjárt a lényegre térek), egyesek tudatos stratégiát sejtenek az elmúlt fél évben (ezt még a forintbedöntős idióták esetében se hiszem el), mások kapkodással vádolják őket, ki-ki vérmérséklettől és pártállástól függően. Óvodás korú gyerekem van, ami roppant hasznos (legalább is nagyon jól modellezi) a kormány viselkedésének megítélésében. Aki látott már huzamosabb időn keresztül ilyen korú gyereket, az nagyjából ismeri a sémát: valamiért kiböknek egy nyilvánvaló hülyeséget, amihez aztán tíz körömmel ragaszkodnak. Ha rámutatsz egy gyenge pontra, akkor szemrebbenés nélkül, teljes meggyőződéssel kamuzzák a következő verziót, a lényeg, hogy nekik legyen igazuk. Szerintem a kormány pont ezt csinálja. Maszlaggal eteti a népet (pógár, zember, proletár), majd rezzenéstelen arccal, levegővétel nélkül vált a következő baromságra. Közben persze tökéletes ívben szarik mindenre és mindenkire. 

Na, elfogy a körözöttes kenyér, abba kell fejezni a postolást, így megosztom a mai élményemet, ami erre a felhorgadásra sarkallt. Hallom a rádióban, hogy VV Orbán, a modern hazafi a fészbúkon okítja a népet, válaszol a zemberek kérdéseire. Azta. Ma például azt találta válaszolni, hogy a nyugdíjak ellopására a nyugdíjrendszer visszaalakítására csakis a gazdaság borzasztó állapota miatt van szükség. Higgyük el! Sajnos egyből beugrott a Selmeczi "Kifliszenátor" Gabriella vérfagyasztóan ostoba ábrázata, amint teljes hevülettel magyarázza,  hogy ők most megvédik a zemberek nyugdíját, mert az ordas spekuláns mocskos kapitalista cionista gyurkapista magánnyugdíjpénztárak különben teljesen ellopnák. 

Szóval a kérdésem, immáron röviden: he, miapicsa?

Húbazmeg, sietnem kell, ebből most nem maradhatok ki! Ha már a Zemberek erre szavaztak a fülkeforradalom során, vagyis pediglen pont ezt akarják, most szeretett vezérünk, akit konkrétan vélhetőleg valami magasabb hatalom predesztinált erre a posztra és ellátta nem csupán éleslátással, de mindenre kiterjedő szakértelemmel is (ezt világosan láthattuk, mi gyarló polgárok és kegyelempolgárkák a vörösiszap-kataszrófa során tett szakmailag és tudományosan egyaránt tökéletesen intakt és maximálisan helytálló nyilatkozataiból!), szóval a Kedves Vezető, Aki Máris Annyi Mindent Tett A Zországért most leteszi fáradt kezéből a narancsszín pemzliket és összeinti országát: alkotmányozzunk!

Hát, álljon már meg a vasvella egy percre. Látom, mindenki fontos ott tolong az alkományos húsosfazéknál, a nyolcgyerekesek a hathónapos Józsikát is elvinnék savazni (majd apuka megmonnya, hova ixeljen takonnyal, mer' apuka okos), hú-de-vallásosék annyira védeni akarják a heterókat, hogy még, ráadásul jajj a magtalanoknak is! Legyen benne szentkorona, jézuskrisztus, vasárnap, szombat, tizenkét és fél parancsolat (tíz + ÁFA), már csak az ingyen sör, meg a heti egy garantált szopás hiányzik! 

Szóval - bár engem itten nem kérdeztek - most felvetném szerényen, hogy ennek bizony nagy és komoly hagyománya kéne legyen, mert ez jó. Lehet nyugodtan hétköznap, mert a hétvégét már lenyúlták a katkók, meg a zsidók, nekem belefér. Nem látok ebben semmi kivetnivalót, sőt, egészen biztosan állíthatom, hogy bármikor átmenne egy népszavazáson a dolog, és akkor az ország kedvenc szexuális testhelyzete lenne a 68:

Te leszopsz, én meg jövök neked eggyel!

Ha nem volnék annyira kurva lusta, mint amilyen (egyéb tényezőket már nem is említve), bizony jócskán lehetett volna irogatni a naccságos és felkent kormányunkról. Gondolkoztam még aféle skandallum-jegyzőkönyv formán is, ahol a csúnyább ügyeket követtem volna, szép sorban, mint egy azbesztcsinálta krónikás. De leszartam.

Nem röhögtem tele pofával az "azonnali és radikális adócsökkentésen", nem kérdezgettem, hol van a két héten belül beígért közbiztonság. Nem tettem szóvá a folyamatos tisztségviselői harakiriket (amik nyilván egytől egyig önkéntesek valának), nem kaptam szómenést a vadiúj, csudiszép bájgúnár köztársasági elnöktől sem. Nem fogott ki rajtam a szavazófülkék forradalma, nem gúnyolódtam azon sem, hogy valójában mire is kapott felhatalmazást a naracsos banda. Sőt, még a nemzeti együttműködési nyilatkozatot is kibírtam teljes kussban.

Node, most már tényleg. Mocskos egy rohadt meleg van, így az ember csak legyint az egyre szánalmasabb húzásokon, erre... Az egy dolog, hogy a nemzeti együttműködési nyilatkozat egy fidesznyik ömlengés arról, hogy mennyire szeretik magukat és mennyire nincs semmi köze a valósághoz. De, hogy ezt a fost még kötelező jelleggel ki is kell pakolni a közintézményekben, na ez odabasz. Nem hiszem, hogy egy-két reménytelenül begőzölt vérnarancsoson kívül bárki kibírná émelygés nélkül az ilyesmit. Mindenesetre szeretnék egy módosító indítványt benyújtani. De legalább is megszívlelendő jótanácsot adni az érintett közintézmények felelősei számára. Hagyjanak helyet mellette... jól fog még jönni!

... és amikor az ember már teljesen feladja, akkor egy álmos szombat reggel egyszer csak újra 12 évesnek érzi magát. A tavasz akkor még valódi tavasz volt, az idő lassan hömpölygött, végtelennek tűnt. Vágyaink mai fejjel nagyon egyszerű dolgokban merültek ki, egy rotring ceruza, star wars-os fényképek (trafikban, 8 Ft darabja), megtudni, tulajdonképpen mi az a dugás... és egy nagy, piros lábosnyi túró rudi.

Egy szép, kés tavaszi, kora nyári délután lehetett, amikor három jóbarát az iskolából kifele azon elmélkedett, milyen csodálatos ajándéka a világnak a túró rudi. Próbáltuk megfogalmazni a megfogalmazhatatlant, az étel ösztönös élvezetét. Számomra az igazi boldogság képe mindenképpen mennyiségi formákban is határozott jelleget mutatott, de hogy miért pont piros lábos volt a mértékegység... nos, ez már sose fog kiderülni. A rudi végigkísérte a gyerekkort, majd eltűnt valahol a történelem viharában, elnyomta a rengeteg, frissen beömlő élmény, a sose látott mennyiségű finomságok áradata.

Mígnem aztán újra előkerült, megőrizve fajtajellegét, piros pöttyökkel ékesítve próbálta visszahozni a régi ízeket. Nem igazán sikeresen. Sokan persze (bár főleg a nálam fiatalabbak) továbbra is rajonganak érte, de "az igazi" piros pöttyös valahogy mégse az igazi. Kissé émelyítő, túl édes, pempősen krémes túró, szájpadlásra tapadó, keményített növényi zsiradékon alapuló bevonómassza... ez kéne felidézze annak a huszonsok évvel ezelőtti délutánnak minden örömét és vágyakozását. Azóta persze kaptunk ésszerű magyarázatokat, miért nem lehet OLYAN a túró rudi. Mert a primitív gyártástechnológia. Meg a kevésbé krémesített túrót nem lehetett olyan jól automatizáltan gyártani. Meg, hogy a gyenge logisztika miatt gyakran megerjedt rudik jutottak a boltba és azért voltak savanykásak. Ja, ok. Szóval nem lehet olyan...

Breaking news:
Stohl András fóti lakos kukása ma délben sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a továbbiakban nem hajlandó a megbukott színész-műsorvezető kommunális hulladékát elszállítani. A sajtótájékoztatón megjelent Gizi néni, a Stohl András lakhelyéhez legközelebb eső kisbolt eladója, aki a sajtó képviselői előtt drága édesanyja emlékére megesküdött, hogy "az a csúnya fiatalember" tőle többé nem kap friss péksüteményt. Újságírói kérdésre úgy nyilatkozott, hogy bizonyos körülmények között hajlandó Stohl számára kiszáradt kiflit és lejárt szavatosságú tejet értékesíteni.

Stohl egy fasz. Nem csupán saját nagyszerűségétől, de jelentős mennyiségű alkohol igénybevételével megrészegülve letarolt két szembejövő kocsit, súlyos sérüléseket okozva. Nyugodtan kimondhatjuk: nem rajta és nem túl sokon múlott, hogy nem halt meg senki a balesetben. Az első híradások szerint ráadásul cserben is hagyta az áldozatokat (ami egyébként inkább segítségadás nélküli továbbhajtás lehetett volna, ha igaz), de hamar kiderült, szó sincs ilyesmiről, Stohl a helyszínen bevárta a mentőket és csak utána húzott haza.

Oké, rusnya eset, megérdemel komoly büntetést, mint minden ember, aki bepiálva volán mögé ül. Az, hogy utána pánikban rá próbálta kenni a barátnőjére, vagy, hogy lelépett, mielőtt a rendőrök kiértek volna, szintén nem szép dolog, de ilyen helyzetben az ember még józanul se nagyon tud reálisan mérlegelni, hát még, ha már eleve volt nyomás benne. Ezek - ha beigazolódnak - szépen rendre súlyosbító körülményként fognak szerepelni a tárgyalásán, remélhetőleg annak rendje és módja szerint. Mivel (ha jól tudom) nem az első esete, remélem elveszik a jogosítványát, úgy nagyjából örökre.

Viszont az a hisztériakeltés, ami a témában folyik, az több, mint szánalmas. A netes társadalom hörgő kutyaként vetette rá magát, valami zsigeri elégtétel-szomjúságtól gyötörve, akasztást, életfogytiglant és egyéb kedves dolgokat kívánva. Mit kívánva, követelve. Lassan már kellemetlen lesz annak a munkahelyének, ahonnan még nem rúgták ki látványos és hangzatos körülmények között. Vesszen Buci, vesszen Buci, hörög a nép, hörög a média, hörög a színházigazgató, a sarki hentes és az újságkihordó. Lehet-e annál szánalmasabb lépés, mint az, amit az éppen futó sorozatának a döntéshozói tettek: hipp-hopp közölték, hogy lecserélik a szerepében. Sőt, már keresik is az utódját. Legalább írnák ki. Lenne rá pár ideillő fordulat. De nem, a karakter "jó lesz még valamire", de buci képe többé ne legyen a képernyőkön, mert megáll a Föld is forogni.

Holnap talán a vizesek is jönnek, és elzárják nála a vizet, a kábeltévés kihúzza a kábelt, az elmű leragasztja a főkapcsolót a villanyórán. Helyes, így kell, tapossuk, amíg lehet, amig még megjelenik a médiában, így ha más nem is, a lábunk nyoma legalább ott fog virítani a képernyőkön. Az eCsőcselék elégedetten dől hátra, jó mulatság, férfimunka volt, íme, igazságot szolgáltat a nép.

Érdekes, vicces dolgok folynak a fidesz berkeiben. Persze, lehet, hogy tudatos kommunikációs stratégia áll az egész mögött, de kívülről ez nagyon nem így néz ki. Közkeletű vélekedés, hogy fidesz = Orbán, hiszen kőkeményen fogja a pártot, csak az beszélhet, csak ott és csak azt, aki bírja a vezér jóváhagyását. Természetesen belülről nyilván kissé másképp néz ki a dolog, és távolról sem írható le ilyen egyszerűen, de nagy vonalakban ilyennek tűnik.

Ehhez képest érdekfeszítő dolgok történtek az elmúlt hetekben. A fidesz igazi szégyenlős menyasszonyként kínálgatta magát a zembereknek, semmit se mondott, de sokat próbált sejtetni. A programtervezetüket már megszellőztettem, de maga Orbán egyetlen konkrétumot tudott kiköhögni (persze azt is szótagolva, hogy Jó. Nyoma. Téko s Le. Gyen!): azonnali és radikális adócsökkentést. Szépbajuszú Kövér Lászó nem általlott kiállni a szélbe és belepissantani: há' nem úgy van az kérem, majd néhány ezen felbátorodott hang is beszállt mellé. Mindezt persze még a választások előtt, de Kövért már a fodrásza se veszi komolyan, így nem lett nagyobb visszhangja a dolognak.

Sokkal édesebb, ami a kormánytagok megnevezését követte. Nehéz lenne vitába szállni azzal, ha azt mondanánk, Pintér belügyminiszterségét még azok is csak jelentős savlekötő-mennyiség elfogyasztását követően tudták lenyelni, akik amúgy feltétlen és narancsszín hívei Viktoréknak. Erre Pintér első megszólalásában, rögtön a "Jó napot" helyett közölte, hogy Gergényi igazi jófej és pont úgy cselekedett 2006 októberében, ahogy az a nagy könyvben meg vagyon írva. Igaz, a fidesz négy éve esküdözik, hogy lógni fognak a felelősök. Finoman hugyozzuk szembe a Viktort, lássuk, mit bír.

Merő véletlenségből hallottam Orbán nemzetközi sajtótájékoztatóját (ami néhány mulattató elemtől eltekintve egyébként meglehetősen korrektnek tűnt), az egyik erősen kihangsúlyozott eleme volt a kettős állampolgárság kérdése. Gyakorlatilag kerek perec kijelentette, hogy a határon túli magyarok állampolgárságának megadása még csak véletlenül sem jár a szavazati jog megadásával. Mert, hogy azt ő nem is igazán úgy gondolta, még eredetileg sem. Mit csinál az udvari bohóc? Igen, pontosan: nekiáll és nyílt színen szembehugyozza Orbánt. Márpedig, de, szavazzanak is a jó magyarok, majd megbirizgáljuk az ezt pillanatnyilag kizáró választási törvényt.

Tessék, lehet tippelni, ki lesz a következő jelentkező:
- Deutch Tamás, aki bejelenti, hogy két Orbán gyerek is tőle van, és különben is a foci az a hülyék sportja
- Szíjjártó Péter, aki eljegyzi, majd feleségül veszi Ledvai Ildikót és az ő aforizmáit fogja világgá szóvinni
- Martonyi János, aki körbetelefonálja az európai vezetőket, majd Orbánként bemutatkozva belefingik a telefonba és idiótán vihogva lecsapja

Egyéb ötleteket szívesen fogadok, segítsük a fidesz-vezetőket hasznos sportéletet élni.
 

Talán korai még nagyívű kijelentéseket tenni a fidesz kormányzati stílusát illetően (persze, ha nem vesszük alapnak az ezredforduló környéki négy évet), de azért annyira szépen illik a képbe az átadás-átvétel körüli baszakodás, hogy az ember epéje nyálként fut össze a szájában. Jó, persze, a francért kellett naívnak lenni.

Ami már most folyik, az a komplett beleszarás, lenézés. Egész pályás letámadásnak se nevezném, ha a hasonlatnál maradnék, a fidesz úgy lép a pályára, hogy körbe se néz, van-e ott rajta kívül valaki. Csak benyomulnak és rugdossák egymás között a labdát. Na, nem akarom én a szocikat sajnálni, megérdemeltek azok ennél rosszabbat is (más kérdés, hogy a fidesz viszont kurvára nem érdemelte meg ezt a hatalmi koncentrációt, ami most nála összpontosul), de hogy még egy ilyen semmilyen kérdésben is a leggagyibb, legátlátszóbb, az együttműködési szándéknak még csak a látszatát mutatni se hajlandó hozzáállással kezdjenek a narancsos fiúkák, ez bizony erősen hányingerkeltő.

Szép, új világ közeleg, semjén miniszterelnök-helyettessel és a szokásos fidesz-arroganciával nyakonöntve. De legalább aranybevonatú bilibe hányhatunk, már, ha valóra válnak a nagyszabású ígéretek...

Az olyan, mint a shabbat, csak katkóknak. Persze lényegében ugyanazzal a jelentéstartalommal bír mindkettő, mivel a zsidók vasárnappal kezdik a napok számolását (jóm risón jelentése: első nap), a szombat számukra tehát ugyanúgy az úr napja, mint katolikusoknak a vasárnap. Persze a zsidók kissé komolyabban veszik, mint általában az ilyen befordult hitéleti dolgokat, ez azonban nem zavarja az europaszerte buzgolkodó valláskárosultakat, hogy a vasárnapi munka ellen szervezkedjenek. Alapvetően három problémás pontot látok ebben az egészben.

Először is - hiába hivatkoznak szociológiai érvekre - ez egy vallási meggyőződésen alapuló elképzelés, és mint ilyet egyáltalán nem tartom ildomosnak a társadalom többi részére erőltetni. A vallás magánügy, mindenkinek joga van hinni és aszerint élni, vagy éppen anélkül. Persze a népnyúzó kapitalistáktól védenék meg a népet, csak az a probléma, hogy ez az érvrendszer nem csupán foglalt, de igen erősen devalválódott mára. Az egyház szerepe , és szerencsére politikai súlya is gyökeresen megváltozott, kéretik eszerint viselkedni.

Megváltozott a család, a társadalom és az egész élet is, ez lenne a második probléma. A mai életvitel mellett egy átlagos családnak hétközben édeskevés lehetősége van bármire is, ezen belül vásárolni, ügyet intézni, és hasonló - első ránézésre konzumidióta - magatartásformákat mutatni. De hát enni kell, a kaja pedig nem jön be magától a házba, mg kell venni. Egy átdolgozott, stresszes nap után a francnak van kedve bevásárlókocsit tologatni egy fél négyzetkilométeres hiperben, nagyobb bevásárlásra egyszerűen csak a hétvége marad. Aki volt már szombaton egy nagyáruházban, tökéletesen tisztában van vele, hogy moccanni se lehet, hát még mi lenne, ha csak egy nap lehetne megejteni a a modern vadászó-gyűjtögető életmód ezen aktusát. Ez olyannyira nagy probléma egyébként, hogy az egész szolgáltatószektornak (beleértve, sőt, kiemelve az államapparátus részeit is) ehhez az igényhez kéne alkalmazkodnia. Régebben a helyi posta nyitva tartása 8-19 óra között volt, bizony nagy szívás volt, ha az ember fel akart venni egy ajánlott levelet, csomagot, vagy bármi egyebet. A posta természetesen ügyfélbarát megoldást választott: a nyitva tartást 9-17 órára módosította, szombaton pedig zárva tartanak. Nincsenek is akkora sorok, hiszen egy normális munkavállaló ezen idő alatt képtelen ügyet intézni, marad az ebédidő beáldozása (az milyen hasznos, ugye?), vagy éppen fél nap szabadság. És akkor komolyabb ügyintézésekről már nem is teszek említést, mindenki találkozott már ezekkel.
Magyarán, a vasárnap kivonása az aktív kereskedelmi/szolgáltatási intervallumból a társadalom jelentős részének nagyon durva kényelmetlenséget okozna. Aztán legyen szép, békés a vasárnap, ha a odaégett a rántott hús és nem kapni másikat, apuka pedig vöröslő fejjel veri a kockás abroszt.

Harmadik érvként egy nagyon egyszerű gazdasági összefüggésre szeretnék rámutatni. Tessék bemenni egy hipermarketbe, végignézni a pénztársoron, az ott ülő 30-50 pénztároson. Aztán tessék elgondolkozni, abból az ötvenből melyik hét nyolcat szeretnénk kirugatni. Talán egyszerű filléreskedésnek hangzik, de bizony számos ember megélhetése a vasárnapi nyitvatartáson, az amiatt jelentkező munkaerő-igényen múlik. Persze más munkaköröket is érint a dolog, az árufeltöltéstől a biztonsági szolgálatig ezer mindent.

Szóval, kedves katolikus, önjelölt megmentők, tessék szépen odahaza megtartani az úr napját, a jónépet pedig hagyni élni az amúgy se egyszerű életüket. Ha nagyon belejönnek, még mindig fel lehet venni zsidókat egy kis vasárnapi lámpakapcsolgatásra...

Nos, az eredmény hivatalos, a 2010-es választás legvisszataszítóbb politikusa Lendvai Ildikó. Az önmagát frappáns megmondóembernek pozícionáló botoxkirálynő ökölbe szorított lábujjakkal szórja a szállóigének kijelölt primitívségeit. Fogalmam sincs, ki találja ki neki az olyan szóvirágokat, mint a kubatov-szavazók, de igazán gyertyába állhatna a pártelnök-képviselő asszonyság, hogy ezeknek a virágoknak a következő négy évben vázaként szolgáljon. Körülbelül erre tűnik méltónak.

Persze szar lehet ekkora pofonba lendületből belehajolni, de ezek a lapok már le voltak osztva meglehetős régóta, és hiába hallatszik idáig Ildikó fogainak csikorgása, bizony, az emberek tényleg azt mondták: menjetek a picsába. Lendvai már tegnap este sietett leszögezni, nem adják könnyen, okoznak még annyi kárt, amennyit lehet, úgymond "felszántják" a második fordulós választókerületeket. Természetesen szigorúan a demokrácia védelmében, aminek az egyetlen felkent, fényes páncélzatú lovagja az mszp lenne. Le kéne venni egy pillanatra a szekfűs szemüveget és egyből feltűnne, hogy oda a fényes páncél, rohad az egész, rozsda marta, nem ragyog, alatta pedig kétégbeejtően üresedő pénztárcák diszkréten rothadó zombivá összeállva csattogtatják fogukat.

Az mszp agrártagozata most szántani készül. Hát szántsátok a jó kurva anyátokat! Épp elég baj lesz az arrogáns fidesz öntömjénezését kibírni a következő ciklus(ok)ban, baromira nincs szükség arra, hogy az mszp még rúgjon párat, hátha még több embernek megy el az életkedve ebben az amúgy is búvalbaszott országban. Politikában nyilván nehéz felemelt fejjel veszíteni, de legalább meg lehetne próbálni. Ha nincs gerinc, nem baj, szólni kell valakinek az apparátusból, hogy arra a pár percre tartsa már egyenesen a hátunkat. Nem kell félni, nem fog fájni!

Több, a választás fontosságáról szóló komoly(nak szánt, de jobbára inkább komolykodó) írást is olvastam mostanában, illetve általában minden választás környékén. Blogbejegyzés, a bejegyzésekhez írt kommentek, fórumokban írt mélyértelmű szólamok egyaránt előfordultak ebben a merítésben. Bár formailag változatosak, tartalmilag jellemzően közös vonásokra épülnek. A demokrácia nagyságát dícsérik, egyenlőségjelet téve a szavazati jog és a szavazatleadás mintegy kötelező volta közé. Többé-kevésbé burkoltan a potenciális választó felelősségérzetére játszanak, "aztán négy évig meg ne szólalj", és hasonló tartalmú kijelentésekkel. Annak a nagyszerűségét hangoztatják, hogy Te, mint egyszerű ember a történelem viharában, mint rendíthetetlen (demokratikus) kőszikla állsz és ha kicsit is, de mégis változtathatsz a vihar irányán.

Csupa meggyőző, olykor egészen poetikus kép és hasonlat. Sajnos a lóláb egy olyan testrész, ami jellemzően szeret kilógni, így hamar tetten érhetők az érvrendszerek finomságaiban megbúvó pártpreferenciák. Valójában nem a demokráciát féltik, hanem a szavazási hajlandóság hiányát keverik a döntésképtelenséggel, úgy vélve, potenciális szavazót találtak, akik mint csiszolatlan gyémánt, fényesen ragyogva hálálják meg a kis törődést és jó eséllyel mégis leszavaznak az imádott pártra, vezérre, ideológiára.

Persze előfordul, hogy az ember tényleg nehezen választ, nehezen veszi rá magát a döntésre. Sokat mérlegel, elemzi az előnyöket és hátrányokat, megérdemli-e XY a bizalmat, vagy éppen szavazhatok-e nyugodt szívvel Z-re, csak azért, hogy XY pozícióját gyengítsem? Nem könnyű döntés sosem, annak, aki nem vakon hívő. Különösen igaz ez a mostani, a 2010-es parlamenti választásokra. Szakértők elemzik, ki miért fog/nem fog valakire szavazni. Még mankókat is adnak, a lehetséges végkimeneteleket  felvázolva próbálják segíteni a döntésben a bizonytalankodó választópolgárokat.

Mint említettem, az idei választás egészen különleges. Eltelt 20 év, történt, ami történt, nem történt, ami nem történt. Az emberekben ezernyi kérdés kereng, kit is válasszanak. Az alábbiakban szeretném ezt a választási problémát a magam egyszerű, de - remélhetőleg - jól felépített, logikus módján megvilágítani. Elkerülve annak még a látszatát is, hogy valamely párt felé kívánom mozdítani a nyájas olvasót, a továbbiakban (is) kerülöm a konkrét elnevezéseket, az esetleg felismerhető megszemélyesítéseket. A "tovább" előtt hát feltenném a 2010-es választás, a címben már szereplő - kissé patetikus kérdését: Mondd, Te kit választanál?

Elég alacsony részvételt jósolnak a közvéleménykutatók a 2010-es parlamenti választásokra. Ez nyilván nem egy egyösszetevős probléma, közrejátszik a politikai apátia, mint az elmúlt visszataszító húsz év hozadéka, az előre lejátszott eredmény miatti tétnélküliség, hogy csak a két legerősebb tényezőt említsem.

Támadt egy apró ötletem, hogy lehetne a részvételt megnövelni. Az már többekben, régóta felvetült (sőt, ha jól tudom, vannak országok, ahol ez működik is), hogy kerülhetne a szavazólapra egy "Egyikre sem szavazok" (kiejtése: mindegyik bassza meg az anyját) opció is, amivel a tudatos választópolgár, mint a mesebeli leány, hoz is, meg nem is. Hasonló megoldás lehet, ha valaki szándékosan érvénytelen szavazólapot ad le, bár ennek nyilván kevésbé erőteljes a statisztikákban való feltűnése.

Az én ötletem ennél sokkal izgalmasabb. Ahogy most is, lenne listás, meg egyéni szavazólap, ezen semmit se változtatnék. Azonban, a mostanival ellentétben, nem csak "igen" szavaztot lehetne leadni, hanem ellenszavazatot is. Ha most beikszelünk egy jelöltet, akkor rá szavazunk, azt mondjuk, adunk neki egy szavazatot. Sokkal érdekesebb (és sok esetben motíválóbb) lehetne, ha el is vehetnénk szavazatot a jelöltektől. De, hogy ne csak úgy össze-vissza huzkodjon mindenki, továbbra is csupán egy szavazatot lehetne leadni érvényesen egy szavazólapon. Legyen az pro, vagy kontra, ezt bizony el kell dönteni. Jobban utálom X-et, mint csípem Y-t? Vagy nem a legellenszenvesebbet akarom gyengíteni, hanem a favoritomat erősíteni?

Érdekes játék lehetne, persze nyilván nehezebb is lenne egy ilyen szavazatot másfél konzervért, meg lecsírázott takarmánykrumpliért megvenni. "Húzza be, Józsikám, tuggya, odaja szekfű mellé", működhet egy egyszerű szavazólapon, hiszen csak a szekfűt (narancsot, miafaszt) kell vizuálisan memorizáltatni, de ha már szopathatja magát vele az egyszeri politikus, akkor nem biztos, hogy rá meri bízni a "roppantfontos-éljenademokrácia" jellegű szavazópolgárra, hogy elszámoljon a megfelelő kockáig.

Nyilván ugyanez a jelenség sokkal mókásabbá tenné az egész szavazást. A közvéleménykutatók tömegesen lennének öngyilkosok. Rengetegen simán csak elrontanák a szavazást, így némileg homogénebb és véletlenszerűbb lenne a választások végeredménye. Nem mintha annyira számítana...

Egy gyors játékra invitálnék minden kedves erre tévedőt. Nyeremény nincs, hacsak egy halkan elmormolt "azbeszt megbaszta, anyuka" nem számít annak. Tehát a játék a következő: találd ki, mennyi idős ez a cipő. Segítségül annyit, hogy átlagos, normális használatban volt része, semmi extremitás, napi 2-3 óra maximum, de inkább kevesebb.

Nos, a megfejtés hajtás után...

Nem kevés visszatetsző dolog van a fideszben. Sokan várják őket messiásként (ami jószerivel érthető, tekintettel az elmúlt nyolc év ultraamatőr országfosztogatósdijára), szinte mindegy már, csak valami más legyen. Nos, valami más lesz.
Ez mostanra egyértelművé vált, a hátralévő másfél hónapban nincs az az erő, ami megfékezhetné a fidesz választási győzelmét. Persze ők nagyban játszanak, már kettős állampolgárság ügyében folytatott hisztéria során is kihallatszott egy vékonyka hang a 16-20 évre történő bebetonozásról. Most se kisebb a tét, lássuk be, kétharmaddal BÁRMIT meg lehet tenni az országban, így hát ez most a cél. A szent és nemes. Sokan támogatják ezt a törekvést, sőt, jómagam se lennék ellene, ha legalább aprócska esélyét lehetne látni annak, hogy ez a kétharmad valódi, az ország 20 éve meg nem oldott problémáit gyógyító struktúrális változtatásokat eredményez. Az a probléma, hogy erre - pillanatnyilag - nem túl sok esély látszik, sem a fidesz hatalomban mutatott ténykedése, sem pedig a volt és jelen kommunikációja alapján.

Nagy ocsmányságok jönnek, ez szinte biztosra vehetjük, persze sokan fognak helyeslően bólogatni, mindaddig, amíg a saját zsebük, vagy ideiológiájuk nem látja kárát. Node, ez egy rövidke post akar lenni amúgy, így térjünk is gyorsan a mondandómra. Szerencsés vagyok, hogy ritka kivételektől eltekintve nem olvassa napi 30-50 embernél több, amit írok, így nem nagyon várható a "hazudsz, geci!", "szoci bérenc" és hasonló művelt, kifinomult érvrendszerű vitaindító hozzászólások áradata. Nyivlán bemondásra kevesen hiszik el, mindazonáltal a jelenség létezik, nem túl tág ismerettségi körömből három teljesen független forrásból hallottam hasonlót.

A fidesz hatalmi demonstrációjának (és későbbi legitimációs takarójának) első csodálatos jele a kopogtatócédula-gyűjtési munkásnépmozgalmi akció. Gyűjtsünk össze kétmillió kopogtatócédulát, elvtársak, pattant ki a szikra valamelyik észlény fejéből. Kétmillió szép kerek szám, bár még így is csak a választópolgárok negyedét jelenti, ámde teljesen értelmetlen, hiszen a jelöltállításhoz ennél nagyságrenddel kevesebb is elegendő. Több oka is van ennek a begyűjtő akciónak, kezdve a konkurencia dolgának megnehezítésétől, a "biztos nyerő" image sugalmazásán (és az ellentétes érdekű szavazók távoltartásán) keresztül egészen a nyers hatalomfitogtatásig. De ezt már alaposan kielemezte, kitárgyalta mindenki, Török Gábortól az egyszeri bloggerig, felesleges lenne még egyszer elmorfondírozni rajta.

(Lassan eljutok ám a lényegig!) Ennek az akciónak érdekes magyarázatát adta Nyitrai Zsolt akárki, aki szerint azért gyűjtik ennyire nagyon a cédulákat, mert semmi sem annyira fontos számukra, mint "kétmillió találkozás, kézfogás, párbeszéd". Na, ez szép gondolat, igazán konstruktív, kár, hogy az égvilágon semmi köze a valósághoz. Itt ugyanis, kérem szépen, sima harácsolás, méghozzá igen agresszíven. A nyitrai-féle puszipajtásos-kézfogásos kommunikáció valami módon a tényleges begyűjtést végzőkhöz már nem igazán jutott le. A dolog a módszerváltás előtti tervgazdasági időszakot idézik, amikor odafent a szép, világos íróasztalok mellett az egyenlőbbek jól megtervezték, mire képes a magyar ipar, a jómunkásemberek megy szívták a fogukat. Vagy nem csak azt... Na, kérem, itt is hasonlóképp történnek a dolgok, nem egyszer hiperagresszív fidesz-ügynökök verik ki a vasárnap déli rántott húst a család szájából, és bármilyen eszközt bevetve próbálják elkérni, kicsalni, kizsarolni a kopogtatócédulákat. Se kézfogás, se párbeszéd. "Emlékezni fogunk", "Ez még nem szavazás, ne izguljon, adja csak ide" és hasonló mondatok hangzanak el. Teljesítménykényszer van, kéremszépen, meg kell lenni annak a kétmilliónak (ha több, az csak jobb), nyilván személyre leosztottan se kevés.

Kedves fidesz-idealisták! Kézfogás, mi? Lófaszt, mama! Aggya ide, vagy elveszem a járógépet!

Tegye fel a kezét, aki
1/a, képes végignézni egy politikai (választási) hirdetést a tévében
1/b, elolvas egy politikai szóróanyagot
2, mindez olyan hatással van rá, hogy az addigi elképzeléseivel szemben a frissen látott jelöltre szavaz.

No, mindkét (országos minta) jelentkező leteheti a kezét, majd a doktor úr felír egy új gyógyszert. Meglehetősen nyilvánvaló, hogy a választási kampány az ország egyik legfeleslegesebb, de mindenképp a legdrágább "szórakozása". Panem et Circenses, ahogy a modern politika elképzeli. Legalább is a cirkusz részét. Fogcsikorgatva acsarkodó, gusztustalan, ember tán sosem volt lények válnak hirtelen aggódó hazafivá. A fideszes kampány fő üzenetéről ("ITT AZ IDŐ") majd írok még részletesen is, annyira megkapó és tökéletes összefoglalása az elmúlt nyolc év hiperkonstruktív ellenzéki munkájának.
Üvöltve röhögök a maszopos óriásplakáton, ahol Új jelölt, új program szlogennel széditik a jónépet. Ebben ugye az a legviccesebb, hogy amúgy az mszp-kommunikáció fő csapásiránya a "hú, de kurva jók voltunk az elmúlt nyolc évben", ehhez képest Mesterházynak új program dukál. A régi biztos már állott és kellemetlen illatú.

Node...