Az olyan, mint a shabbat, csak katkóknak. Persze lényegében ugyanazzal a jelentéstartalommal bír mindkettő, mivel a zsidók vasárnappal kezdik a napok számolását (jóm risón jelentése: első nap), a szombat számukra tehát ugyanúgy az úr napja, mint katolikusoknak a vasárnap. Persze a zsidók kissé komolyabban veszik, mint általában az ilyen befordult hitéleti dolgokat, ez azonban nem zavarja az europaszerte buzgolkodó valláskárosultakat, hogy a vasárnapi munka ellen szervezkedjenek. Alapvetően három problémás pontot látok ebben az egészben.
Először is - hiába hivatkoznak szociológiai érvekre - ez egy vallási meggyőződésen alapuló elképzelés, és mint ilyet egyáltalán nem tartom ildomosnak a társadalom többi részére erőltetni. A vallás magánügy, mindenkinek joga van hinni és aszerint élni, vagy éppen anélkül. Persze a népnyúzó kapitalistáktól védenék meg a népet, csak az a probléma, hogy ez az érvrendszer nem csupán foglalt, de igen erősen devalválódott mára. Az egyház szerepe , és szerencsére politikai súlya is gyökeresen megváltozott, kéretik eszerint viselkedni.
Megváltozott a család, a társadalom és az egész élet is, ez lenne a második probléma. A mai életvitel mellett egy átlagos családnak hétközben édeskevés lehetősége van bármire is, ezen belül vásárolni, ügyet intézni, és hasonló - első ránézésre konzumidióta - magatartásformákat mutatni. De hát enni kell, a kaja pedig nem jön be magától a házba, mg kell venni. Egy átdolgozott, stresszes nap után a francnak van kedve bevásárlókocsit tologatni egy fél négyzetkilométeres hiperben, nagyobb bevásárlásra egyszerűen csak a hétvége marad. Aki volt már szombaton egy nagyáruházban, tökéletesen tisztában van vele, hogy moccanni se lehet, hát még mi lenne, ha csak egy nap lehetne megejteni a a modern vadászó-gyűjtögető életmód ezen aktusát. Ez olyannyira nagy probléma egyébként, hogy az egész szolgáltatószektornak (beleértve, sőt, kiemelve az államapparátus részeit is) ehhez az igényhez kéne alkalmazkodnia. Régebben a helyi posta nyitva tartása 8-19 óra között volt, bizony nagy szívás volt, ha az ember fel akart venni egy ajánlott levelet, csomagot, vagy bármi egyebet. A posta természetesen ügyfélbarát megoldást választott: a nyitva tartást 9-17 órára módosította, szombaton pedig zárva tartanak. Nincsenek is akkora sorok, hiszen egy normális munkavállaló ezen idő alatt képtelen ügyet intézni, marad az ebédidő beáldozása (az milyen hasznos, ugye?), vagy éppen fél nap szabadság. És akkor komolyabb ügyintézésekről már nem is teszek említést, mindenki találkozott már ezekkel.
Magyarán, a vasárnap kivonása az aktív kereskedelmi/szolgáltatási intervallumból a társadalom jelentős részének nagyon durva kényelmetlenséget okozna. Aztán legyen szép, békés a vasárnap, ha a odaégett a rántott hús és nem kapni másikat, apuka pedig vöröslő fejjel veri a kockás abroszt.
Harmadik érvként egy nagyon egyszerű gazdasági összefüggésre szeretnék rámutatni. Tessék bemenni egy hipermarketbe, végignézni a pénztársoron, az ott ülő 30-50 pénztároson. Aztán tessék elgondolkozni, abból az ötvenből melyik hét nyolcat szeretnénk kirugatni. Talán egyszerű filléreskedésnek hangzik, de bizony számos ember megélhetése a vasárnapi nyitvatartáson, az amiatt jelentkező munkaerő-igényen múlik. Persze más munkaköröket is érint a dolog, az árufeltöltéstől a biztonsági szolgálatig ezer mindent.
Szóval, kedves katolikus, önjelölt megmentők, tessék szépen odahaza megtartani az úr napját, a jónépet pedig hagyni élni az amúgy se egyszerű életüket. Ha nagyon belejönnek, még mindig fel lehet venni zsidókat egy kis vasárnapi lámpakapcsolgatásra...
