Amikor Gyurcsány Ferenc feltűnt a köztudatban, megvallom először furcsának, már-már ijesztőnek tűnt. Olyan vehemensen, olyan furcsán intonálva beszélt, hogy nehéz volt eldönteni, egy értelmes ember bolondos külsőben, vagy egy bolond szabadult ki a napi aktuálpolitika színterére. (Lásd még az okos hülyéskedik, vagy hülye okoskodik problémakört.)
Végül aztán egyre inkább arra billent a mérleg, hogy tetszenek a megfogalmazásai, olyan bevállalós, odamondós valakinek tűnt, aki kibillentheti a mocsárszagú politikai közhangulatot az addigi medréből. Hát, a billentés sikerült, Gyurcsánynak elévülhetetlen érdemei vannak ebben a szarrá baszott országban, pontosabban annak szarrá baszásában, nemkülönben a jelenlegi narancsrezsim ilyen fokú és mértékű dúlásában szintúgy.
Mit ád az úr, ma éppen akkor sikerült autóznom, amikor ez a nagyra érdemes politikus országértékelt, a maga beszorult egérhangján, és természetesen a megszokott retorikai hevességgel. Kellett már ez a beszéd, mostanában az ember el-elbizonytalanodik... De Gyurcsány Ferenc ma bizonyított: tényleg egy elbaszott, nyomorult idióta.