Állok minap a hentesnél, előttem egy jól öltözött és szemlátomást jólszituált úr vásárol:
- Jónapot kívánok, kérnék szépen egy kilót abból a bőrös malackarajból!
- Természetesen, uram, parancsoljon, ez megfelel?
- Nagyszerű - mondja a vásárló, holott látszik, hogy nem malacból van az a karaj, hanem kissé korosabb volt a jószág.
- Kérnék még fél kiló csirkemájat is! Ha lehet, szív nélkül.
- Anélkül nem lehet.
- Akkor jó lesz úgy is.
- Még valamit parancsol?
- Kérnék abból a bélszínből egy kilót. Ez érlelt?
- Nem érlelt, de tudok hozni a hűtőből érleltet. De annak tizenötezer kilója!
- Nem probléma, tökéletes lesz, köszönöm!
- Parancsoljon uram, kicsit hosszabb lett, remélem 
nem probléma! 19670 forint lesz, ha mást nem kér!
- Nem, köszönöm, ennyi lesz, tessék, tartsa meg
az aprót!
- Köszönöm szépen! - hajbókol a hentes, mosolyog,
mosolyog a vevő is, majd elindul kifelé.
A hentes utánaszól:
- Uram, egy pillanatra!
A vevő megfordul, a hentes kiugrik a pult mögül,
nekiront, elkapja az öltönye hajtókáját és elkezdi
rángatni.
- Ne lopjál, te geci!
- De hát...
- Hallod, a kurva anyád, ha tőlem húst próbálsz
lopni, levágom a kezedet, bazmeg, érted? Ne lopjál
innen, mert agyonverlek és rádszabadítom az apehet,
a nemzetbiztonsági hivatalt! Ismerem ám a fél megye
összes zsaruját, seggbe kuratlak mindegyikkel!
Az öltönyös végre kiszabadul a hentes markából és
felháborodottan tiltakozik.
- De hiszen most vásároltam magánál egy vagyonért!
- Természetesen uram - áll hátrébb a hentes - csak
szóltam előre, hogy eszébe se jusson ilyesmi! Viszont
látásra legközelebb!

Oké, bevallom, kicsit kiszíneztem a történetet. Hiszen manapság lehetetlen érlelt bélszínt kapni idehaza. Sőt! Meg se történt az eset. De megtörténhetett volna, ha a kedves vásárló mondjuk moziba megy, DVD-t, CD-t, vagy számítógépes játékot vásárol.
A nagy médiahentesek bizony nem ismernek irgalmat. Hiába fizetsz nekik a termékért, még jól meg is fenyegetnek. "Ne lopjá' geci!", kiabálják utánad a pénztártól való távozást követően.

Menjünk a moziba be

Menjünk. Nem fogalalkozunk a helyi lehúzóiparral, akik aranyáron mérik a popcornt és a kólát, próbáljuk nem zavartatni magunkat magunkat azoktól sem, akik megveszik ezeket és hangosan röfögve zabálnak, ahelyett, hogy filmet néznének. Az már inkább zavar, hogy miután kettőnk jegyére kifizettünk háromezer forintot, reklámot kell bámuljunk. Aztán még jobban zavar, hogy közli velem a mozi, ne lopjá' vazeg! A kalóz csúnya állat, te se legyél az! És különben is, kurvanyád, nekamerázzál, hallod, és rúgd fejbe helyettünk a szomszédodat, ha az akarna. NE LOPJÁL! Nem lopok, bazmeg, fizettem a szarodért, reklám, meg anyázás helyett inkább vetítsél!
Aztán hol a fogyasztóvédelem, ha selejtes árut kapok a moziban? Ha valami ócska tákolmányt összevágnak fél percre, mintha nézhető lenne, amikor az ember meg megnézi, akkor csak a saját zokogása miatt nem tud rajta elaludni. Pénzt vissza nem adunk! Akkor most ki is lop kitől?

Home entertainment

A vászon kisebb, de a popcorn olcsóbb, ha mindezt otthon rendezzük le. Természetesen a vaskos áron megvásárolt (ismétlem: meg-vá-sá-rolt!) DVD-n átugorhatatlanul ott virít a baseball-ütős pénzbehajtókat megszégyenítő szöveg, NE LOPJÁ', KÖCSÖG, mer' jön az FBI és úgy seggberak, hogy a végén magad kéred az áthelyezésed Guantanamora a terroristák közé. Ha féláron vetted a DVD-t, akkor csukjad be szépen a fél szemed, ne lopjál, bazmeg, ne lopjál! Várj, még ne csukd be, előbb nézd meg ezt a két reklámot!
Az lenne az igazi, ha minden CD elején (és a számok között) 50 cent rapelné, hogy "Nelopjááá, nelopjááá!" de gondolom drága lenne, ezért a Sony inkább számítógépes vírust ajándékoz a lemezei mellé, ami ugyan tönkreteszi az operációs rendszert és korlátozza a MEGVÁSÁROLT TULAJDONOM használatát, de legalább nem törli le a családi képeket a vincseszterről. Fel is írtam post-it cetlire, el ne felejtsem megköszöni nekik.
A legszebb az egészben persze az, hogy azt a bizonyos rootkitet ők maguk is lopták. De ezzel ugye nincsenek egyedül...

This is the big game!

Az egész téma legnevetségesebb része, és az írás apropója az a nemrég napvilágra került hírecske, miszerint az Ubisoft annyira túlzásba vitte a másolásvédelmi variálást, hogy a játéka (online) megvásárlást követően is játszhatatlan maradt. Bocs, fiúk! Ja, és ne lopjatok! - teszik hozzá azért súgva. Persze kiadtak egy patch-et, ami viszont nem más, mint a saját játékukat megcrackelő Reloaded csapat megoldása a kalózmásolatok futtatására. Érdekes kérdés, hogy minek számít ellopni valakitől valamit, amit az a valaki arra csinált, hogy ellophassa a mi valaminket és arra használni, hogy a mi valamink a legális vásárlóknál is fusson?
Ez csak a jéghegy csúcsa azonban, a játékipar évek óta teszi keserűvé a játékosok életét, nem csak a félkész, bugos játékok piacra dobásával és folyamatos javítgatásával, de az egyre durvább és nevetségesebb védelmi rendszerekkel is. Nem egyszer látni olyan bejegyzéseket, hogy "ugyan megvettem a játékot, de inkább letöltöm ezt a crack-elt verziót, mert ez legalább fut" és hasonlók.

Ne lopjál, szopjál!

Egyáltalán nem állítom, és sugalmazni sem kívánom, hogy ne jelentene nagy problémát a digitálisan reprodukálható szellemi termékek jogosulatlan másolása. Vitatom persze a kár mértékét, amit a stúdiók és gagyi képviselőik próbálnak elhitetni, de ettől még a probléma létezik. Elsősorban a profi hamisítók jelentik a gondot, hiszen azok valódi keresletet szívnak el, azonban az ő vevőik legalább elégedettek, az aluljáróban megvásárolt cuccokon nincs beteges mértékű védelem, nincsenek zaklató, idegesítő feliratok, ezeket ugyanis előzékenyen leszedik a sokszorosítás előtt.
Lassan ott tartunk, hogy nem csak a becsületesség, de a segghülyeség szinonímája is lesz a jogtiszta termékek vásárlása. A gyártók képtelenek felfogni, hogy nem létezik az a másolásvédelem, amit két teenager ne törne fel poénból pár nap alatt. Maximum. Azokat szivatják, akik pénzt adnak a termékükért és mellé még a pofájukba is üvöltik, hogy ne lopjál, ne lopjál, ne lopjál. Az illegális használók ezzel nem is találkoznak, a terjesztőket pedig biztosan nem fogja meghatni, bármilyen szentimentálisan is közelítik meg a dolgot.
Észhez kéne térni végre, normális termékeket előállítani, hagyni az embereket, hogy a tulajdonukat korlátozás nélkül, normálisan használhassák. Ellopni nem telik semmibe. Nem a védelmen és nem is az agresszív beszóláson fog múlni, hogy valaki megveszi-e, vagy csak lemásolja.

Hát ne lopjatok stúdiók, ne lopjátok az időmet, ne lopjátok a pénzemet!