Az alábbi gondolatfüzért egy ismeretlen dobta be a postaládámba, de az is lehet, hogy a szokatlan júliusi téllel érkező nagy szelek fújták bele. Valószínűleg egy teljesen ártatlan cikk betűi keveredtek benne össze kibogozhatatlanul, ezért fordulhat elő, hogy a valósággal néhol párhuzamot mutat, illetve egyes nevek is ismerősnek tűnnek, de rossz memóriámnak hála nem emlékszem, hol is találkozhattam velük.
Egyszer volt, hol nem volt, az óperenciás tengeren is túl, de a tizenkettedhét kerületen innen egy ravaszdi polgármester és a kompániája kitalálták, hogy szobrot állítanak. Turulosat, nemzetit, ki is találtak rá jó indokot, hogy miért kell. Hogy ez az indoklás ízléses volt-e, avagy sem, nem könnyű megítélni, bár finoman orcátlannak tűnik, azért még belefér. Mert miért ne. Csakhogy a szoborállítást engedélyezni kell, nincs itt akkora szintű önrendelkezés, hogy bárki bármit bárhova csak úgy odapöttyentsen. A szobrot nem engedélyezték, hogy ez mennyire volt gusztusos húzás, az szintén nem képezi ennek a gondolatmenetnek a részét, bár enyhén visszatetszőnek tűnik ez is. Történetünk azonban még csak most kezdődik.
A ravaszdi polgármester a fővárosi elutasítás hatására egy idegentől ismeretlen eredetű cukorkát fogadott el, így olyan hagymázas gondolatai támadtak, hogy márpedig ő nemzeti hőst farag magából. Hogy is lehet valaki a nemzet nagyja? Tenni érte az macerás, a vagyonkát meg éppen összelopta a szegény politikus, nemhogy most elherdálja, felajánlva az ország hasznára. Marad tehát a mártírszerep, nincs is magasztosabb annál, mint amikor az ember magyarságában bántják. Fogta hát magát és behazudta, hogy meglett volna az az engedély, csak hát a közgyűlésen nem voltak elegen, ezért nem született határozat. Gyorsan össze is dobták a szobrot, biztosan tudva, hogy márpedig arra nincs engedély és nem is lesz, se valódi, se fennmaradási. Tehát le kell bontani. Az pedig jó, hiszen semmire se mozdul jobban a nép, mintha bántják a nemzeti érzelmeket, lehet tüntetni, lehet zsidózni, komcsizni, szólhat a gyurcsánymonnyonle-asszonykórus, szóval minden, ami jobb bulikon szokásos.
És ott lehet feszíteni. Mint hős. A nemzet hőse.