Erotika az, amikor egy tollal izgatod a párod, perverzió, ha egy egész csirkével.

Amikor a kilencvenes években meghirdették az első erotika-kiállítást, mindketten igen lelkesnek mutatkoztunk a téma iránt. Alapvetően nyitottak, érdeklődők vagyunk a szexualitás mindenféle ága felé, így a dologgal nyilvánosan foglalkozó, mi több, kimondottan köré épülő rendezvényt abszolút a magunkénak gondoltunk. A részletek már a múlt homályába vesznek, de annyi biztos, hogy a kiállítás valamelyik napján megpróbálkoztunk a behatolással. Végül olyan sokan voltak, hogy hagytuk az egészet.
A következő alkalommal is sikerült felcsigáznunk annyira a lelkesedésünket, hogy újfent megpróbáltuk. Akkor a helyszín valahol a népliget egy eldugott sarkában volt. Odatalálni se volt egyszerű, már csak az éppen arrafelé parkoló autók jelentős száma miatt sem, ami egyébként intő jelként szolgálhatott volna. De mi nem vettük az adást, így végül bő negyedórányi séta távolságban leparkoltunk és gyalogosan közelítettük meg a show-t. Az eredmény persze utólag belegondolva előre borítékolható lett volna: szédületes tömegek álltak sorba, a kifele jövőktől meg el-elcsípett mondatokból csak azt lehetett kihallani, hogy nem is nagyon éri meg bemenni. Végül egy párocskát elkapva kiderült, hogy iszonyatos bent a tumultus, szintúgy a hőség, látni semmit se lehet, mert a színpadok körül az első 2-3 sor mindent kitakar a hátrébb állók elől. Még az állványzatra is felmászott valaki, hogy onnan bámulja a show-t. De ez volt még a kisebbik probléma.
Megmondom őszintén, fogalmam sincs, mit vártunk az erotika-kiállítástól. Az biztos, hogy semmi konkrét elképzelésünk nem volt, az egyetlen, amit lehetett tudni, hogy leszbi-show is lesz (húha)! A kifele jövő pártól megtudtuk, hogy igazándiból az égvilágon semmi nincs a kiállításon, amit ne lehetne egy átlagos szex-shopban megkapni, plusz ugye a színpadi műsorok, amit viszont látni nem képes az ember, hacsak nem válogatott kosaras. Vibrátorok, bőrszerkók, pornófilmek és –magazinok, kiadók, shopok, tulajdonképpen egy afféle pina-bnv. Hirtelen örülni kezdtünk, hogy nem volt alkalmunk kiszórni az ablakon a belépők árát (bár addigra az élelmes magyarokhoz méltó módon, a kifele jövőktől féláron meg lehetett volna venni).
Még egy-két alkalommal felmerült, többnyire barátok felvetésére, hogy nézzünk ki az éppen soros kiállításra, de igazándiból nem nagyon érdekelt többé a dolog, nem is mentünk. Aztán ahogy az internet egyre jobban teret nyert, belátást nyertünk, hogy is néz ki egy ilyen rendezvény belülről. Hát, nem valami vonzó. Ahogy már az XXX című postomnál is kifejtettem, semmi problémám a pornóval, illetve magával a pornóiparral, magam se vetem meg nem, hogy a tartalmasabb, de néha a pusztán a vizualitásra építő „reszelős” szexfilmeket sem. Nem ugrándozok sikoltozva hátrafelé a különböző segédeszközök láttán, nem cérnakesztyűben fogom meg a műfaszt sem. Végtelenül távol áll tőlem a prüdéria, és azt se ítélem el, ami éppen nem tartozik az érdeklődési körömbe.
Viszont szeretem, ha dolgokat a nevükön nevezik. Nem sok köze van az erotikához annak, ha két megfizetett bérmaca nyalja-falja egymást  a színpadon, ha egy szál tangába „öltözött” csajok nyomkodják az ember kezébe a pornómagazinok remittendáit és nem nevezzük két lélek egymásra találásnak, ha valaki félméteres fallosszal nyilvánosan kotyogósra kefél egy itt-ott felvarrt nőszemélyt. A krumplileves legyen krumplileves, a pornó meg legyen pornó. Van neki neve. Nem a legszebben csengő név úri körökben, de nincs vele semmi baj, ráadásul mindenki tudja, mit várhat a hallatán. Mi a franc az, hogy „felnőttfilm”? Mert felnőttek basznak benne? Akkor milyen a gyerekfilm? Pornófilm, tisztelt Kovi művészúr, az neki a neve, több száz film után, ne legyen már ennyire gyerekesen álszemérmes az, aki napi szinten faszokat, pinákat, szájakat, kezeket és seggeket vezényel, aki beküldi az operatőrt olyan helyekre, ahol még a szülész-nőgyógyász is csak ritkán jár.
Az erotika show-ban semmi erotikus nincs, egyszerű pornóbanzáj. Amivel persze nincs semmi baj, kereslet van rá, az emberekben nagyjából már le is tisztult a dolog, manapság nem szolid párocskák, hanem üres tekintetű, többnyire végtelenül sivár arcú faszik alkotják a törzsközönséget. A neten fellelhető képek alapján bátran állíthatjuk, hogy nagy többségüknek még csak .jpeg keresztnevű barátnőjük volt, a legerotikusabb testközeli élményük talán éppen a színpadok előtti pankráció, a nagynevű „ki dugja mélyebbre a kamerát” verseny.
Az erotika-kiállítás nem más, mint hazugság, ami szalonképessé próbálja tenni a pornográfiát, de már a kezdeteknél elbukott, mostanra pedig nyilvánvalóan a pornófogyasztók potyalehetőségévé vált. Lehet, hogy nem ártana lassacskán nevet változtatni, az erotikát visszaadni az eredeti tartalmának, a show pedig mehetne tovább valami realistább néven. Persze erre nem sok esélyt látok, a trendek nem éppen ebbe az irányba mutatnak, egyre inkább álszemérmes mázba csomagolják az erősen implicit tartalmat. Művésznők és művész urak szerepelnek a felnőtt- illetve az erotikus filmekben, így hát nem csoda, ha az ilyesféle kiállítást is erotikusnak nevezik.
Holott ez már réges-rég nem egy toll, de még csak nem is egy csirke, hanem egy egész csirkefarm.