- Jónapot kívánok, itt lehet feljelentést tenni?
- Hát, uram, az attól függik. Miről lenne szó?
- Feljelentést szeretnék tenni, csalás ügyében.
- Nagy értékű az a csalás?
- Hát, kérem, ahonnan nézni tetszik. Ha az én véleményemet kérdezi, pár fillér az egész, de ha úgy vesszük, összejön a végére durván húszmilliárd.
- Hú, azannya, az mán döfi! És ki lenne a károsult?
- Hát... én... illetve mi... vagyis a zemberek... meg... meg a zország.
- Ez kicsit homályos kérem, de erre akkor majd visszatérünk később. Ismeretes az elkövető személyiségének a kiléte? Márminthogy, van gyanúsítható személy-e?
- Igen, van.
- No, ki lenne az?
- Hát... én. Illetve...
- Mi az, hogy maga? Az előbb aszonta maga a károsult, most meg az elkövető is?
- Kérem szépen ez bonyolult, meg különben is államtitok, de maradjunk annyiban, hogy én vagyok az elkövető, igen. Beismerő vallomást szeretnék tenni.
- Rendben, kérem, akkor tegyen. Én itten meg begépelem a tényállást, maga csak mondja.
- Én, Sikkasztó Arsztid parlamenti képviselő ezennel szabad akara...
- Arsztid az X-szel van?
- Nem számít. Tudja mit, írja azt, hogy "átlag képviselő". Az jó lesz.
- Tessék folytatni!
- ...ezennel szabad akaratommal beismerem, hogy a rendelkező törvények szellemiségét kijátszva, folyamatosan pumpoltam a magyar államot. A szükséges törvényeket és rendeleteket úgy alakítottam, hogy azok megfeleljenek a  mindenkori igényeimnek és a lehető legzsírosabb összegeket vehessem fel, egyszerű bemondásos alapon, költségtérítésnek álcázva.
- ...ál-cá-zó-dás ál-tal. Uram, én ezt leírtam, ahogy maga elmondta itten, de azt ajánlom, hogy gondolja át még egyszer a dolgot. Ez így túlságosan nyílt, ilyet mégse mondhat egy képviselő, akit szeretnek, akiben megbíznak az emberek. Gondoljon csak bele, micsoda felhördülés lenne egy ilyenből, micsoda bizalmi válság. Lázongások, tüntetések. Oszt az meg kinek hiányzik, nemde?
- De akkor mit tegyek? A zemberek gyanakszanak, folyamatosan cikkek jelennek meg a témában, egy hülye nő még népszavazást is kezdeményezett, hogy elzárják a pénzes csapot. Mellesleg a feleségem írt is neki, elküldte a jó kurva anyjába, ha tetszik érteni. Muszáj csitítani a közhangulatot, be kell vallanom! BE KELL VALLANOM!
- Rendben, rendben, kérem ne emelje fel a hangját. Vallja be, ha annyira akarja, de csinálja okosan. Ne csak így hűbelebalázs módjára.
- Mire gondol?
- Nézze, ezeket a pénzeket maga költségtérítésként kapja, nemde?
- Igen, de...
- Értem én, hogy nem kell elszámolni, de most az elv a fontos. Tehát költségtérítést kap. Magyarán, ha vásárol egy az ország javát szolgáló zoknit száz forintért, akkor azt a száz forintot nem a saját zsebéből kell fizesse, hiszen az a munkájához nélkülözhetetlen, így a munkáltatója fizeti. Persze mivel maga vette meg, az állam később visszafizeti önnek a száz forintot.
- Igen, de...
- Kérem, ne vágjon közbe! Tudom, hogy pont az ügyben akar feljelentést tenni, hogy nem hogy zoknit nem vett, de megzsarolta a kínai kereskedőt egy százasra, meg egy zoknira, plusz még egyszer lenyúlt egy százast az államtól...
- Hát kérem, ezt a zsarolás dolgot én határozottan vissza...
- Rendben, rendben, csak kicsit elszaladt a fantáziám. A lényeg az, hogy ha magának költségtérítés jár, akkor az úgy jogos, ha a költségeit teljes mértékben visszafizetik. Ugye?
- Igen, de...
- Igen, tudom. De most figyeljen ide! A következőt kell tennie. Holnap bemegy a munkahelyére és megszavaz egy olyan törvényt, ami a maga "költségtérítését" megadóztatja. Legyen mondjuk húsz szá...
- Lehetne tizenöt?
- Jó, akkor legyen mondjuk tizenöt százalékkal. Így több legyet is üt egy csapásra. Egyrészt az emberek látják, hogy maga is adózik, megnyugszanak. Másrészt - de ezt csak egymás között teszem hozzá - úgyis rá tud pakolni a költségelszámolására még tizenöt százalékot, tehát maga nem veszít semmit. És győz az igazság is, hiszen ezzel beismerő vallomást is tesz egyben!
- Ezt hogy érti?
- Nézze, megadóztatni a jövedelmet szokták. A költségtérítés nem jövedelem, hiszen a ténylegesen felmerült költségeket fizetik vissza a munkavállalónak. Milyen poén már beismerni, hogy "Hahó, gyerekek, nincsenek ám itt költségek, csak visszük haza a pénzt. Kicsit úgy teszünk, mintha nekünk is szar lenne." Na, mit szól?
- Ravasz, nagyon ravasz...