Már azon is kiakadtam, amikor drabális beépített-szekrény méretű managerek tartották markukat a Halászbástyára való feljutásért, de ez már minden hihető és hihetetlen abszurdisztáni csúcsokat megdöntő pofátlanság! Fiatalkorom mélabús andalgásainak fontos helyszíne ez, szerelmek, izgatott kézfogások, első csókok csattantak itt, meg persze a kamaszkor elmaradhatatlan világmegváltó nagy beszélgetései. Persze túlzok, nem mind pont a Halászbástyán történt, de ha az ember már felmászott a Várba, körbesétálta a várfalat, közben meg-megállva az ágyúknál, nem lehetett kihagyni a Halászbástyát sem, a maga ódon természetességével.
Muszáj volt felmászni rá, büszke hazaszeretettel csodálni a Dunát és a két partján elterülő várost. Kicsit királynak érezni magunkat.
Mostanra a királyságnak vége, leverték a fejünkről a koronát és martalócok zsarolnak ki pénzeket az emberből, pusztán azért, hogy a lábunkat a lépcsőkre tehessük. Persze, kell a francnak így, nem érted, te gyökér? Az andalgásba nem fér ám bele némi útonállóknak odacsúsztatott útvám, ilyenkor bizony szanaszéjjel rebben a romantika, oda a hangulat. Akkor meg minek? Majd a hülye túrista felmegy, körbenéz, gondol valami németeset, vagy japánosat, kattint kettőt a fényképezőjével, megvonja a vállát és szépen tovább áll, a következő tejelési ponthoz. Meg halt a király, éljen az ipar! Meg a turizmus. Éljen mutyiország!
Persze ez sem elég, most már kocsma is kell. Hogy a pénzért felengedett barom aranyáron vedelhessen valamit, jó pénzért kizárólgosan megváltva a valagának a helyét, ahol én anno annyi jó érzést sugároztam a kövekbe. Alázatosan hajbókol a pincér a kövér túristának (jattoljál, geci!), most ő a király, uralja a terepet. Profi. Akarom mondani Profit. Mindenáron, mindenek felett. Ha már a köveket elhordani nem lehet, hát beépítjük szépen, asztal kell oda, székek, zabáló túristák, a pórnép meg nézheti lentről. Ingyen! Egyelőre...
Néhány javaslatom a témában:
- a Halászbástyát kereszteljük át Zavarosban-Halász Bástányak
- a Parlamentet hasznosítsuk nyilvános wc-ként
- a Margit-sziget és a Balaton legyen újra csak a gazdagoké
- a Hortobágyot hasznosítsuk golfpályaként
- a Dunába minden hídról szabadon bele lehessen pisálni
Így váltjuk hajdan volt méltóságunkat fillérekre. Lassan már a lábszagot is lopni fogják...
Muszáj volt felmászni rá, büszke hazaszeretettel csodálni a Dunát és a két partján elterülő várost. Kicsit királynak érezni magunkat.
Mostanra a királyságnak vége, leverték a fejünkről a koronát és martalócok zsarolnak ki pénzeket az emberből, pusztán azért, hogy a lábunkat a lépcsőkre tehessük. Persze, kell a francnak így, nem érted, te gyökér? Az andalgásba nem fér ám bele némi útonállóknak odacsúsztatott útvám, ilyenkor bizony szanaszéjjel rebben a romantika, oda a hangulat. Akkor meg minek? Majd a hülye túrista felmegy, körbenéz, gondol valami németeset, vagy japánosat, kattint kettőt a fényképezőjével, megvonja a vállát és szépen tovább áll, a következő tejelési ponthoz. Meg halt a király, éljen az ipar! Meg a turizmus. Éljen mutyiország!
Persze ez sem elég, most már kocsma is kell. Hogy a pénzért felengedett barom aranyáron vedelhessen valamit, jó pénzért kizárólgosan megváltva a valagának a helyét, ahol én anno annyi jó érzést sugároztam a kövekbe. Alázatosan hajbókol a pincér a kövér túristának (jattoljál, geci!), most ő a király, uralja a terepet. Profi. Akarom mondani Profit. Mindenáron, mindenek felett. Ha már a köveket elhordani nem lehet, hát beépítjük szépen, asztal kell oda, székek, zabáló túristák, a pórnép meg nézheti lentről. Ingyen! Egyelőre...
Néhány javaslatom a témában:
- a Halászbástyát kereszteljük át Zavarosban-Halász Bástányak
- a Parlamentet hasznosítsuk nyilvános wc-ként
- a Margit-sziget és a Balaton legyen újra csak a gazdagoké
- a Hortobágyot hasznosítsuk golfpályaként
- a Dunába minden hídról szabadon bele lehessen pisálni
Így váltjuk hajdan volt méltóságunkat fillérekre. Lassan már a lábszagot is lopni fogják...