Évek óta várjuk az M0 gyűrű északi részének elkészültét és bekapcsolódását az autópályarendszerbe. Volt nagy örvendezés, amikor a frissen épített budakalászi körforgalmi csomópontot széttúrták és hatalmas felüljárót, meg útrendszereket kezdtek hozzáépíteni. Fogunkat szívtuk, amikor két-három kilométert kellett kerülni, hogy az ember hozzájusson a betevő multijához, és halkan anyáztunk, amikor ugyanekkora kocsisor halmozódott fel a fél sávra szűkült közlekedés miatt. De tűrtünk, sőt örültünk, mert tudtuk, hogy nemsokára mindez a közlekedési nyomor és katyvasz, az elbaszott tíz percek, félórák majd kamatostul jönnek vissza. Kicsit tologatták az átadást, ha nyárra nem is, de őszre, vagy karácsonyra (de az már tuti!) villámként suhanhatunk át a Duna felett és faraghatunk le újabb fél órát a Budapest-Debrecen távolságból.
Erre most jön egy alig kétezres lakosú Szigetmonostor és beakaszt az egésznek.
TELJES JOGGAL!
Nem egy diadalmenet az egész északbudai körgyűrű-építés, aki csak tud keresztbe próbál tenni, amit csak bír, amióta a projekt elindult. Ennek a huzavonának a része a szentendrei sziget csücske, ahova a helyiek eredetileg egy lehajtót szerettek volna, ám az nem valósulhatott meg. Hogy miért, nem emlékszem, akit annyira érdekel, biztos elő tudja kaparni az okokat, de pillanatnyilag nem releváns. Ha már lehajtó nincs, legyen egy kis híd, ami az amúgy áldatlan állapotokat megszüntetné, hiszen most vagy bő 20 km-es kerülőt kell tennie, annak, aki ki akar keveredni a szigetnek arról a részéről, vagy kompozni kényszerül. Nem érzem hát jogtalannak a helyiek kérését, hogy ha már úgyis akkora beruházást csinálunk, oldjuk meg az ő problémájukat is.
Ebbe a döntéshozók bele is egyeztek, megállapodás született, a Szigetmonostornak jár a híd. Ehhez képest szépen korrekten folyik az, amit manapság előszeretettel nevezünk a hazai mentalitásnak: átbaszás. A köbön. Nemhogy nincs híd, nemhogy el se kezdték az építkezést, de még tervek, sőt, végleges helyszín sincs a hídhoz. Közben a megyeri híd elkészült, pedig az se két napig tartott, ezek után nem sok választása marad az átvert monostoriaknak, mint amíg még lehet valamilyen biztosítékot kizsarolni a felelősökből.
Ennek én baromira nem tudok örülni, mert kéne az a híd már (mármint a megyeri), főleg meg fog ütni a guta, ha már kész lesz és használhatnánk, de nemtelen baszakodások miatt ott fog állni üresen. Könnyű lenne a "köcsög szigetmonostoriakat" szidni mindezért, holott ők csak a szenvedő alanyai az egész mocskos, hazug, szivatós magyar közéletnek. A felelősök persze egymásra mutogatnak.
Hajrá szigetmonostoriak, küzdjetek meg a jussotokért, ha már másképp nem megy!
