Lássuk be, egy buzi nem jó semmire. A buzi a társadalom ellensége, az antimagyar liberális ordas eszmék megtestesítője, egy élő ánuszrózsa, amit minden magyar (bocsánat: MAGYAR!!!) undorral szemlél, akinek egyetlen célja, hogy buzivá tegye a gyerekeinket és így kihaljon Emese vére. A buzi nem termel semmilyen hasznot, hiszen napjának nagy részét azzal tölti, hogy megfelelő pávatollat keres, amit majd publikusan a seggében viselhet. A buzi nem mossa le az autónkat, nem hozza ki a foltot a ruhából, még annyit se ér, mint a tampon, hiszen nem lehet vele úszni, biciklizni, vagy szörfözni.
Tehát egy buzi nem ér semmit. És mi a helyzet sok buzival? Sokat ők se érnek, viszont egy valamire biztosan jók: hivatkozási alapnak.
Defíniáljunk
Na, most itt jön a dolog neheze, ugyanis kéne egy alapos felmérés a témában, erre azonban nyilvánvalóan nincs lehetőség. Marad tehát egy durva becslés. Metszetet keresünk. Nem, nem elrabolt műkincset, hanem a matematikai értelemben vett metszetet: halmazokét. A két halmaz kiválasztása első olvasatra esetlegesnek tűnhet, azonban van mögötte koncepció. Tehát a halmazok:
1, a melegtüntetésen vörös fejjel óbégató, fújoló, sípoló, tojással, bűzös vegyszerekkel, extrém esetben kővel és molotov-koktéllal dobálózók, az interneten a melegek jogainak gyakorlását bármi áron betiltani akarók, az agresszív fellépőket megértők, biztatók, extrém esetben a buzikra halálbüntetést kívánók halmaza.
2, a XII kerületi turulszobornál tegnap tüntetők halmaza.
Becsüljünk és becsméreljünk
Úgy gondolom, nem állok messze a valóságtól, ha azzal a feltételezéssel élek, hogy a két halmaz metszete kimondottan jelentős. Nem állítom, hogy teljes az átfedés, már csak a nyalarási szezon miatt sem, de szerintem a "javarészt" kifejezés kellemesen és meglehetős pontossággal árnyalja a helyzetet.
És akkor jön a hoppá: aszongya az egyik drága szónok - aki tegyük hozzá egy engedélyezett, közpénzen biztosított felvonuláson szónokol éppen - hogy bezzeg a buzik. Azoknak lehet. Ilyen szintű pofátlanságtól az agy egyszerűen ledobja az ékszíjat, az ember csak pislog és súlyos agykárosodást kockáztatva próbálja elképzelni az ilyen gondolatmenetet. Persze képtelenség, nincs átjárás a normális gondolkodás és az ennyire befordult, beteges eszmefuttatás között.
Miért jó szélsőségesnek lenni?
Elsődleges előnye a dolognak, hogy nem kell gondolkozni. Rögtön pontosítanék, mert a dolog nem ennyire egyszerű, inkább úgy lehetne megfogalmazni, hogy a gondolkodásban a szélsőségest nem gátolják az olyan maradi dolgok, mint a tények, vagy más emberek érzései. Bármilyen baromságot össze lehet hordani, azt a látszatot keltve, mintha valami hihetetlen szellemi teljesítmény állna a dolog mögött. A szélsőségest nem zavarják a gondolatmenetbe egyáltalán nem illeszkedő dolgok, a logika alapvetően ellenséges fegyver az igazak ellen.
Ha még erre a kevés agymunkára se hajlandó valaki, akkor sincs baj, mivel szélsőségesként abszolút működik a mások által kitalált hülyeségek kritikátlan visszaböfögése, mantraszerű ismételgetése
Kényelmes is a szélsőségesség, mivel a társadalom nagy részét jellemző bizonytalanság, tépelődés egyáltalán nem támadja a szélsőséges pszichéjét, a teljes magabiztosság kifejezetten jót tesz a testi-lelki egészségnek. Hasonlóképpen kellemes érzés a felsőbbrendűségi tudat.
Az is jó benne, hogy művelté tesz és széles látókört eredményez. A szélsőséges hihetetlen történelmi és tényszerű tudással rendelkezik, ami tudásra szintén vonatkozik a kritikátlan elfogadás, de hát ez ugye már szerepelt is az előnyök között.
Két megjegyzés a végére:
- szélsőségesnek lenni nem csupa öröm és napfény, mivel a szélsőséges általában súlyosan elnyomottnak, kizsákmányoltnak, átvertnek érzi magát, igazságtalan és ellenséges közegben kell élnie.
- a szélsőségesség alatt mindenféle bigott, fundamentalista szélsőségességet értek, legyen az vallási, rasszista, baloldali, vagy jobboldali szélsőség.