HTML

azbeszt

Random kiakadásaim...

"Anyu, az úristen megbassza azt a büdös kurva világot, azt bassza meg! Azt! Azbeszt megbaszta, a büdös kurva istenit neki!"
Eredetiben az igazi!

Friss topikok

Linkblog

Romantikus daráló

2008.08.10. 21:54 Before

A hétvégén esküvőn voltam, amolyan félklasszikus, félfalusi, egyébként kellemes és hangulatos eseményen. Ha másra nem, arra biztosan jó az ilyesmi, hogy az ember rég nem látott családtagokkal frissítse egy kicsit a kapcsolatot, kölcsönösen elmondva egymásnak, hogy "nahát, 3 éve nem is találkoztunk, pedig..." és szörnyülködjünk a rohanó élet okozta elszigetelődésen. Nem is időznék ezen a ponton tovább azonban, mivel nem ez az a vágány, amibe terelgetném a szót, bár ez is megérne egy misét.
Az esküvő egy közelebbről meg nem nevezendő vidéki városban zajlott, ahol valami ügyeletes zseni kitalálta, hogy az anyakönyvvezető tulajdonképp egyáltalán nem érdekes, elég, ha a hangja eljut a násznéphez, így egy igen termetes oszlop mögé rejtették. Ez egyébként azért is kimondottan praktikus, mert a teremben gyakorlatilag fotózni se lehet normálisan, de megintcsak vakvágányra tévedek, nem akarok korunk közintézményeinek belsőépítészetéről értekezni, de még csak a fotózás nehézségeiről sem. Szóval, a dolog úgy kezdődött, hogy a terembe bevonult az ifjú (leendő) pár, utánuk pedig az anyakönyvvezető, egy fiatal, igen csinos, kellemes üde hölgy személyében. Alaposan megszemlélni ugye nem volt lehetőségem, megpillantani is csak azért tudtam, mert fényképezni próbáltam (amolyan kiegészítő, családi fotósként) és így nem a többiek között ültem a székeken.
Láttam már pár esküvőt, egyet "hivatalból" is, tehát nem számítottam különösebben nagyívű dologra, de még így is képes voltam meglepődni. Ha az ember a világot egy fényképező keresőjén keresztül szemléli éppen, keresgélve a legjobb szögeket, harcolva a többi mazsolával, közben próbálva a hivatásos fotóst nem zavarni, bizony kicsit beszűkül az érzékelése. Mondhatnánk se lát, se hall. Ez utóbbi pszichés alapú korlátozottságot törte át egy nagyon furcsa, monoton zaj, ami mintegy a kínai csöpögő víz kínzási módszer modern kori megfelelőjeként ásta be magát a tudatalattimba. Zavartan körbenéztem, és kizárásos módszerrel rájöttem, hogy az anyakönyvvezető énekel. Vagyis beszél - elvileg - de olyan bicskanyitogató éneklős módon, mint amikor a segghülye vérpistike - az osztály réme - fél év alatt bemagolta az Anyám tyúkját, mert a tanítónéni megígérte anyukának, hogy ha pistike most tényleg-de-igazán megtanulja a verset, akkor nem buktatja meg (immáron harmadszor). És pistike aféle mantraként elővezeti a tudásanyagot, néha összemosva a szavakat, de nem baj, mert hozzáhümmög valamit, az a fő, hogy a dallam meglegyen.
Galla Miklós hozzá képest korunk Latinovics Zoltánja, aki intonációjával komplett történeteket képes elmesélni. Egyszerre volt szánalmas, dühítő és mélyen elkeserítő. De mindenekfelett nevetséges, alig álltam meg, hogy hangosan fel ne röhögjek. Nem csak ahogy mondta, de amiket mondott. Bocsánat. Darált! Mint hülyegyerek a felelésen, aki éppen a közhelyszótárt magolta be. Esküszöm, egy büdös szót nem tudnék visszamondani belőle, olyan szürreális volt az egész helyzet. Riadt szemekkel néztem körbe, hogy mások mit szólnak a dologhoz, de nem villantak a szemek.
Tudom én, hogy a "polgári" esküvők általában nem az emelkedettségükről híresek, de ennyire lerohasztani, szarba venni se kéne. Gondolom, az anyakönyvvezető valamiféle kenetteljes hanghordozásnak vélte az enyhe orrhangon eldarált baromságait, de szívből kívánom neki, hogy mások majd az ő életének nagy eseményeihez álljanak ilyen unott, blazirt, a dolgot mihamarabb letudni szándékozó, ledarálós semmilyenséggel. Agyonhajszolt egy szakma lehet, hetente két nap, naponta mintegy hat órányi borzasztó nagy megterhelés. Unja a sok fodros-habos ruhájú kirittyentett menyasszonyt, a komolyképű vőlegényeket, meg a sok szipogó rokont? Menjen uránbányásznak, bakker! Vagy ne pofázzon. Mondja azt, hogy gratulálok!, és kész. Ne jöjjön nekem itt azzal, hogy "életünk nagy döntései", "meg az ifjú pár elérkezett a boldogság kapujába" és eféle szarságokkal, miközben magában a hétvégi bevásárlólistát veszi éppen át, amit a sok hülyétől megszabadulva majd a helyközi teszkóban abszolvál. Ne szarja már le ennyire mások érzéseit. Menjen kapálni.

Akartam még egyébként az esküvőket körüllengő brutális lehúzó-iparágat is ostorozni, de egyrészt halálosan álmos vagyok, ihletem is elszállott, meg vár a kerítés, aztán meg a nyaralás. Majd visszatérek a Romantikus daráló 2-vel.

Písz!

7 komment

Címkék: esküvő azbeszt undorító hányás lehúzás közhelyek anyakönyvvezető

A bejegyzés trackback címe:

https://azbeszt.blog.hu/api/trackback/id/tr75609826

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vierre_ 2008.08.12. 02:54:17

Milyénk mókás volt :)
Nem kértünk zenét
Nem kértünk pezsgőt
Nem kértünk virágot
Nem kértünk a fotóson kívül semmit.
Mert drága :)))

Így konkrétan hmmm dúrvá öt perc volt. Néma csöndbe bevonulás, enyhe hangos vinnyogás tőlem, a vitinyúztont vagy a nászindulót adták volna magnórol hatrongyért. Valahogy nem feküdt. Így maradt a csönd és a vinny. Aztán amikor már nagyon vinny volt, megzavarodtam melyik ujj, aztán sikerült aztán konkrétan: Igen? Igen. Igen? Igen. Ezennel....
Aztán tanuk, majd csoportkép, ilyenkép olyankép és mehettük amerre láttunk :)))

Kajáltunk egy jót, aztán elmentünk bebaszni.
Jó volt.
:)))))))))))))))))))))))))))))))

ui: félreértés ne essék, én imádom az esküvőket, zene, móka, kacagás, italozás, kaja, hmmmm nincs is jobb ennél.... csak ne az enyém legyen. :))) A stressz. A stressz az oka mindennek :) Olyan könnyedén megyek el más esküvőjére, mint amilyen könnyedén nem kértem a sajátomnál többet öt percnél :))))

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2008.08.13. 00:13:23

jajj, az esküvők.

amikor az anyakönyvvezető a tanú nevét mondja a vőlegény helyett.
amikor az ifjú pár a star wars imperial march-ra lépdel (nem vicc).
amikor magyar sláferek mennek románul (a hosszú fekete haj így se jobb), majd össznépi numa-numa, szünetben cuppuráj.
amikor minden szájbavert lagzin el kell énekelni szintipopp változatban a take me home alabamát.

jajj, de nem szeretem. a lakodalmas zenétől, a magyar rock örökzöldektől, de főleg s szintipopptól mindig rámjön az érzés, hogy ha nálam lenne a nagy piros gomb, ami 2000 évre nukleáris télbe borítaná azt az öt csótányt, ami életben marad (plusz keith richards), hát én biza megnyomnám.

Vierre_ 2008.08.13. 02:31:15

én pont ezeket imádom :))) Annyira végtelenül szánalmasan vicces, hogy nem lehet rá nem jót mulatni pláne ha már van benned tömény és pezsi :)))))))))))
Bár most a szrárvárszon mélyen elgondolkodtam, fakk, örök rajongóként eszembe juthatott volna, hatrongyé az megérte vón, nah majd legközelebb :DDDDD

tám tám tám tátátám tátátám... :D

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2008.08.13. 05:16:06

az a baj, hogy az az alkohol mennyiség, amitől nem zavar a zene az egyenlő azzal, ami kiüt :-).

Before · http://azbeszt.blog.hu 2008.08.13. 21:59:38

Fúú, az imperial mars azért tényleg ott van...
Mi giccsesen romcsisak voltunk, vangelis 1492-re ment a bevonulás, tegyük hozzá gyorsan, hogy akkor még friss meleg volt a cucc, én másoltam kazettára a házasságkötősnek.
Sajna nemtok aktivizálódni, nyaralás van, ez a gép meg kell a gyereknek, mesét nézni, szóval 30 mp és durván leszaggattatok a világhálóról. Holnap próbálok wifi hotspotot lőni a saját notimra...

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2008.08.14. 00:58:44

hallod, videózták is, amint a pár elhalad előttünk (a baráti társaság), mi meg ott állunk a képfelvétel tanulsága szerint vörös fejjel, mert meglepi volt, és igyekeztünk nem belenyeríteni a kamerába az utókornak.

Before · http://azbeszt.blog.hu 2008.08.14. 16:57:02

Brutál lehetett, nem tudom, hogy lehet kibírni az ilyesmit visítvaröhögés nélkül...
süti beállítások módosítása