Újabb elegáns politikai manővert hajtott végre a nemzet torreádora. A húzás eleganciája nem lehet kérdéses, az éppen aktuális bika lazán belefutott, matadorunk pedig hangos ollé, ollé! kiáltással éppen csak arrébbmozdult. A bika meg csak néz körbe bambán, megszivatták megint.
A probléma csupán annyi, hogy a közönség távolról sem lelkes, unja már a céltalan parádét, unatkozik, fújol, mindenféle szirszart dobál a porondra. Tele a töke az egésszel, a matadornak a képét se bírja és már rég a bikának drukkol. Bármi megtenné, csak ne kelljen már nézni azt az öntelt fejét, ahogy szinte rezeg az önelégültség hatására, ahogy ünnepeltetné magát, észre sem véve hogy a nézőtér egyöntetűen ellene van. Tünne már el, de legalább történjen valami. A bikát leszúrni gyáva, kivonulni gőgös, és persze az se mellékes, hogy amíg a manőverek folynak és a közönség az arénára figyel, a matador rokonsága körbejár a sorok között és kizsebel mindenkit, akit csak bír.

Hej, torreádor, öld meg a bikát! Vagy húzz már el!