Íme az IGAZI KIFLIKOCH! Mivel a google keresések között folyamatosan jelenlévő kulcsszó a kiflikoch, én pedig közismert filantróp és gourmand lévén nem nézhetem tovább tétlenül az információra szomjazók elkeseredett próbálkozásait, íme egy autentikus kiflikoch recept, amit még a dédnagymamámtól tanultam.

Előljáróban annyit el kell mondanom, hogy nincs könnyű dolga annak, aki manapság ilyesmibe vágja a fejszéjét, hiszen a kifli minősége még annál is kritikusabb szempont, mint a mákos guba esetében. Szerezzünk hát kiflit, igazi, tömör, jó állagú vizes kiflit, bár ilyet legutóbb csak a balatonfüredi kempingben láttam és még az se volt teljesen százas. Komplett megszálottak próbálkozhatnak otthoni sütéssel is, tartok tőle, hogy hosszú távon az lesz a megoldás. A kifli akkor a legjobb, ha már egy kicsit szikkadt, vágjuk nem túl vastag karikákra, úgy centi-másfél körül.
Csináljunk egy híg madártej-féleséget. Ehhez felforralunk tejet egy hosszában félbevágott vaníliarúddal, vagy éppen kettővel. A vaníliából kaparjuk ki a magokat, tegyük a tejbe, majd hajítsuk mellé a rudat is. 1-2 tojássárgáját egy kevés cukorral elkeverünk, majd a felforralt tejből belelöttyintünk egy egészen kevéskét, miközben a tojást őrült módjára keverjük. Erre legalkalmasabb egy kézi habverő. A tejet folyamatosan adagoljuk, kevergetve a tojást. Ennek az a lényege, hogy a tojássárgája 82 fok fölött kicsapódik, márpedig mi nem rántottát kívánunk csinálni. A lassan adagolt, kevés tej temperálja a tojást, így biztosan nem fog összeugrani. A belefőtt vaníliarudat vegyük ki, vágjuk kis darabkákra.
A dédnagymamám vaslábosban csinálta, de nekünk szerintem egy jénai edény is megfelel. A lényeg, hogy vajazzuk ki (mondom vaj, nem margarin!) majd pakoljunk egy réteg kiflikarikát az aljára. Szórjuk meg egy kevés mazsolával (vagy éppen sokkal, de azért túlzásba ne vigyük) és locsoljuk meg pár kanál vaníliás tejjel. (Emlékeim szerint a dédi ilyenkor a mazsolával együtt beszórta a felvagdalt vaníliarudakat is, amit persze nem lehetett megenni, de további aromát adott a végterméknek.) Erre pakoljuk a következő réteg kiflit, mazsolát, locsolás, kifli, mazsola, locsolás... amíg el nem fogynak az alkatrészek.
Namost itt jön egy kicsit macerás momentum, ugyanis az edény alján felgyülemlett feleleges tejet le kell önteni, különben szétázik az egész. Érdemes a kiflitornyot egy tányérral leszorítani és a tejet kiönteni, persze csak vissza a többi tejhez, mert még szükség lesz rá.
A kifli tetejére daraboljunk vajkockákat és toljuk az egészet a sütőbe. Időnként nézzünk rá, és öntözzük meg egy kis tejjel, így lesz a legjobb állagú, egyenletesen átsült, se nem túl puha, se nem túl száraz. Természetesen a tetején lévő pirosra, ropogósra sült réteg a legfinomabb, a szintén ropogósra pirult mazsolaszamekkel.