lehet, hogy valakinek durvának hat, de tstközelből végignézve pont így néz ki :-(.

Durva olvasni, de még durvább lehet átélni. Köszönet érte a Beszédképtelennek. Eszem azt a kényes gyomrát nekije... (vagy Erzsébet Úrasszony már kizárta párszor, és ebből kifolyólag félti annyira a garázda sorstársakat ...)
SZÉGYEN!!!

Az nem lehet, hogy valósak a kifogások, amiket a KE említett? Csak mert nem úgy tűnik, hogy magával a távoltartás intézményével lennének neki bajai. Szerintem inkább gondolkodjon még egy kört az Országgyűlés, minthogy hozzanak egy újabb betarthatatlan látszat-törvényt. Már így is elég sok van ilyenből.

Elég viccesek a kifogásai, szerintem. Szegény erőszakoskodókat aránytalanul nagy mértékben érné hátrány. Hát ne erőszakoskodjanak, bazz.
A másik értelmezése pedig egyszerűen kiskorúsítja a bíróságokat, amikor azt kifogásolja, hogy szíre-szóra el lehet rendelni a távolságtartást, mintha bejelentés alapján kötelező lenne úgy dönteni. Számomra nyilvánvaló, hogy a döntésre jogosultak megfelelő mérlegelés után, olyan esetekben hoznának ilyen döntést, ahol az indokolt. Valahol olvastam olyan hülye kifacsart magyarázkodást, hogy akár az is távolságtartási végzéshez vezethet, ha a férj nem ad zsebpénzt az asszonynak. Persze, látom magam előtt az ilyen ítéletek tömegeit. A magyar jogalkalmazás szerintem így is a végletekig feszíti az erőszakoskodási kereteket, mielőtt bármi történne (ismerős ugye, hogy vér kell folyjon, hogy bármi érdemi történjen egy ilyen ügyben), szóval nem igazán tartok attól, hogy ebbe az irányba mozdulna el az ítélkezési szokás.
Én úgy gondolom - ami természetesen semmi jelentőséggel nem bír - hogy aki ilyen tettekre szánja magát, az alapvetően lemond a társadalom által biztosított emberi jogairól, legalább is azok jó részéről. Nem vagyok hajlandó egy szétvarrt bicepszű, 13-as IQ-jú, below-the-scale EQ-jú zombit áldozatként kezelni, ha a minimális emberi normákat sem képes betartani.

"Számomra nyilvánvaló, hogy a döntésre jogosultak megfelelő mérlegelés után, olyan esetekben hoznának ilyen döntést, ahol az indokolt."

Na ez az amiben én nem vagyok biztos. A közelmúlt nagy nyilvánosságot kapott bírósági ítéleteit ismerve számomra egyáltalán nem nyilvánvaló, hogy a bíró a megfelelő módon fog élni a döntési szabadságával. Ráadásul az ilyen "családi jellegű" ügyekben különösen nehéz egy bírónak megszabadulni az előítéleteitől, elég csak a gyermekelhelyezési perekre gondolni.

Azt, hogy Sólyom kifogásait mi motiválta, nem tudom. Lehetett hiúság, hatalmi játszma, vagy hogy tényleg úgy ítélte meg, hogy nem megfelő a jogszabály (ehhez talán jobban is ért, mint én :)). Az aránytalan büntetés csak egy része volt a kifogásoknak (ebben egyet is értünk, szerintem pl. az ilyenek derest, kalodát vagy ilyesmit érdemelnének), de volt olyasmi is, hogy nem mondja meg, ki a hozzátartozó, meg hogy ilyenkor pontosan mi minősül erőszaknak, ami már nagyobb probléma, ugyanis a lehetőségek tárháza végtelen.

Amúgy mindamellett, hogy nagy szükség lenne egy ilyen törvényre, sok probléma ekkor is megoldatlan maradna. A saját tapasztalatom szerint az ember képes úgy kicsinálni azt, aki szereti őt és ragaszkodik hozzá, hogy nincs olyan bíróság a világon, aki el tudná őt ítélni emiatt. Arról meg már ne is beszéljünk, amikor az egész utca/társasház tanúja az elhangzott halálos fenyegetésnek ("megöllek", "agyonverlek", stb.), mégsem történik semmi, mert a szomszédok közönyösek és amúgy is csak bajuk lesz belőle, ha bejelentést tesznek. Ezeken a dolgokon még a legszuperebb távoltartási törvény sem segít.

Én is röhögtem, amikor azt a mondatot írtam, de lássuk be, hogy a dolog NEM a mai magyar bírói gyakorlatról szól, hanem egy általános elvről. Sólyom manővere a bírói szabadságot korlátozza - szerintem - túlzó mértékben. A túlszabályozottság legalább olyan problematikus lehet, mint a szabályozatlanság.

A harmadik bekezdésed önmagában véve igaz, de irreleváns. Ez a törvény nem fog segíteni a lányanyákon, a hadiárvákon és a háromlábú kutyákon sem. Mint ahogy azon sem, akit lelki terrorral, átveréssel, kisemmizéssel tesz lehetetlenné a párja, viszont számtalan nagyon súlyos helyzetben nyújthatna segítséget. Az ilyen "megöllek, agyonverlek" óbégatások nagy része szerencsére csupán verbális agresszió, nem csak a hatóságok, de a (házas)társak között sem szokott általában tettlegességszerűen megjelenni. Nyugi, marad bőven, akiken mégis segíthet egy ilyen törvény.

@Before:

A harmadik bekezdésem tényleg offtopik Sólyom döntése szempontjából, de amiatt nem irreleváns, mert nem a háromlábú kutyákról, hanem tisztán a családi erőszak problémaköréről írtam. Az óbégatás rendszerint tényleg nem vezet valódi agresszióhoz, de a fizikai agresszió kb. 100%-ban óbégatással és lelki terrorral kezdődik. A mai gyakorlatban legtöbbször az vezet a tragédiához, hogy nem veszik komolyan a sokszor nyilvánvaló jeleket, mondván, hogy magánügy, emiatt aztán elmarad a hatóságok ellenlépése. A távoltartás csak annyiban jelenthet erre megoldást, amennyiben az említett gyakorlat is változik.

Annak megítélésére tényleg kevés vagyok, hogy jogelméleti szempontból mennyire megalapozott a KE döntése. Én úgy tudom, hogy valamennyire a kontinentális jogrendszerünkből is adódik a követelmény, hogy a törvény minél pontosabban írja körül a lehetséges helyzeteket. Mindenesetre túlzásnak tartom, amikor úgy állítod be a dolgot, hogy Sólyom miatt most védtelenül maradnak a családi erőszak áldozatai.