Így van, vásárolj magyar terméket, hagyd, hogy teljesen hülyére vegyenek, úgyis ez a sorsod, megszoksz, vagy megszöksz! Nekünk mindegy, csak amíg itt vagy, fogyassz! Lehetőleg valami piros-fehér-zöldet, mert az jó (nekünk!). Azt hiszed, a sok önző, faszkalap politikus, meg véresszájú hőzöngő már teljesen erodálta a nemzeti zászlónkat? Frászt! Mi még tudunk rohasztani rajta!
Vegyél magyar terméket, mer' a multi az geci és kizsákmányol. A külföldi az eleve gyanús. Ne hagyd magad megtéveszteni a minőséggel, az is csak átverés!

Régóta érlelődik bennem már ez a kiakadás, bár ez semmiféle szofisztikált önkifejezési formában nem fog megjelenni sajnos, egyszerűen csak ki akarom hőbörögni magam. A világmegváltás szándéka keserédes tinikorommal együtt az enyészeté már, még 1-2 évtized és buszmegállókban fogok félhangosan motyogni, szidalmazva mindent és mindenkit. Szerencsére feltalálták a blogolást, így némi gőz kieresztésével talán nyerhetek pár évet.

Fontosnak tartom a hazai ipar, a hazai mezőgazdaság támogatását.
Cserébe csupán két apróságot szeretnék: minőséget állítsanak elő és ne nézzenek hülyének. Sajnos ma - néhány kivételtől eltekintve - célzottan magyar terméket venni nagyjából megfelel a teszkógazdaságos iránynak. Szart adnak, ótvar csomagolásban, de legalább drágán. És ezt nekem azért kéne megvennem, mert magyar vagyok.
Kiakadásom konkrét tárgya egyébként a felvágottak körüli helyzet. Az eltarthatóság, a higgiénia és a praktikum okán leginkább előrecsoamagolt felvágottakat szoktam venni. Mostanában kezdett feltűnni, hogy érdeks számok vannak egy ilyen csomagolt sonkán. 100g. 429Ft. 449Ft. 499Ft. 3% max zsírtartalom. (Az E-számokról már ne is beszéljünk.) Magyarán szólva ötezer forintos kilónkénti áron sózzák rá az emberre az agyonvizezett, aromával és gyorspáccal ízesített, nyomokban  húst is tartalmazó terméket.
"Kemencés sült sonka" Ja, megakurvaanyád! Kemence, persze. Belelöttyintenek fél liter folyékony füstaromát és csókolom. Néha annyi vizet nyomnak bele, hogy egyszerűen széthullanak a szeletek, foszlik az egész szanaszét. Bemegy a fél malac, a nyesedék húst áztatják, aromázzák, préselik, hőkezelik egy gépsoron és pár óra múlva kijön a késztermék, hogy ötezer forintért landoljon nálam kilója.
Ehhez képest a minap 5800 Ft-os kilónkénti áron vettem 11 hónapig érlelt Serrano sonkát és még csak akciós se volt. Mindezt a Metroban, ami ugye nem kimondottan az olcsóságáról híres. Ma szándékosan ellenpróbát tartottam, elmentem a culinaris-ba, ahol szintén 6000 körül kezdődik a sonka. Pedig aztán a culinárist senki nem tartja egy olcsó helynek. Kérdezem én, hogy a fenébe oldja meg a spanyol paraszt, aki nem szar táppal eteti a disznaját, nem a gépbe tolja bele a leölt malacot, hanem besózva, forgatva, egy évig szárítva képes annyiból, vagy alig többől kihozni egy kiló szárított(!!!) színhúst, mint a magyar a vizes fost?
Vegyek magyar terméket? Még mit nem! Minőségi terméket akarok venni, és ha két termék azonos szinvonalat hoz, nagyjából azonos áron, hát bizisten a magyart fogom megvenni. Nem is kell a világszinvonal. Csak ne érezzem a pofátlan lehúzást, a szemrebbenés nélküli átbaszást.
Tavaly a Balatonnál töltöttünk 10 napot, a helyi közértben vásároltunk. Gyanakodva nézegettük a sok ismeretlen márkájú tejterméket, szlovák sajtok, vajak, joghurtok. Ráadásul olcsóbban, mint idehaza a közértben, mindez a Balatonnál, főidényben. Persze csak megkóstoltuk, és mit ad isten, finomak voltak. Finomabbak, mint a magyar trapista, vagy edami, vagy gouda, vagy bármelyik egyéb sajt, ami mind egyforma, belül szétmorzsolódóan túrószerű, ízetlen. Vegyél magyar sajtot! Vegyen anyád.
Kimegyek a piacra, ha valaki bekötött szemmel körbeforgatna, soha többé nem találnék ki onnan, mindenki ugyanazt az egyencuccot árulja. Minden répa egységesen vibrátoralakú, minden paprika duzzadóan szép, a paradicsomra nagybetűvel ráírva, hogy MAGYAR! Májusban. Bazmeg. Persze, magyar, itthon nyomják a fóliában a legízetlenebb, legigénytelenebb (legolcsóbban termeszthető), betonhéjú holland hibridparadicsomot. Magyar a pari, csak nyóccáz kilója!!!
"Persze, most szedtem a kertecskémben" - mondja az őstermelő és büszkén mutatja a vibrátorrépáit, aminek édes klóntestvérei visszamosolyognak a többi zöldésgestől.
"Tessék a friss tojás" - kínálja a portékát az idős néni, kendőcskében, a fonott kosarából, szalma közül viszont csirketelepi pecséttel ellátott tojások kerülnek elő. A kérdésre, hogy hogy is van ez, mindenféle szégyenérzet nélkül árulja el: persze, hogy a nagyüzemből hozza a tojást, de ha illen szépen felöltözik, meg kipakolja a kosárba, akkor valahogy jobban viszik.

Elmehet az összes a jó büdös fenébe, tegyék a magyar termékeiket oda, ahova gondolom! Majd akkor vegyék elő, ha a nemzeti öntudat felemlegetésén kívül egyéb - érdemi - érveket tudnak felhozni a termékeik mellett. Például - és elsősorban - a minőséget és az őszinteséget. Ismétlem: nem kell feltétlenül világszinvonalat nyújtani. Nem is kell a legolcsóbbnak lenni. De a szándékos, durva átbaszásokkal pont az ellenkezőjét érik el, riasztóként fog működni a piros-fehér-zöld jelzés.


Végszó helyett:
A korrektség megkívánja, hogy felemlítsek olyan magyar terméket, ami kiváló és megérdemli, hogy megvegyük. Több féle brand alatt, de vélhetőleg ugyanaz az almalé kapható, ötliteres kiszerelésben, amit az alföldön állítanak elő. Frissen préselik, éppen csak pasztörizálják. Almaízű. Nagyon finom!
Ha esetleg valaki be tud kommentelni valóban jó minőségű magyar terméket, ne tartsa vissza!

Csati kommentje alapján ideírom a Theodorát. Finom.