Javító-nevelő intézetben letöltendő öt évre ítélt emberölés miatt három kiskorút egy spanyol bíróság. Ugyanis a tinédzserek a dél-spanyolországi Lucenában felgyújtották egy férfi házát, és a haláláról mobiltelefonnal felvételt készített.

A córdobai bírák a vádlottakra, akik tettük elkövetésekor, 2007 októberében 15, illetve 16 évesek voltak, plusztételként büntetésük letöltése után két év próbaidőt is kiszabott.

A tárgyaláson három fiatal azt mondta, hogy csak meg akarta tréfálni a szegény sorsú férfit, amikor felgyújtották düledező és ajtó nélküli házát. A lángok azonban gyorsan tovaterjedtek.

Elég volt. Nem most, már réges régen. Állítólag valamiféle civilizált társadalom vagyunk, aminek az egyik mércéje, hogy nincs halálbüntetés. Tudom, nagyon összetett kérdés a halálbüntetés, sőt, általában ellene vagyok, kizárólag a teljesen egyértelmű és abszolút aljas esetekben tartanám alkalmazhatónak. Persze, ezt is nagyon nehéz mérlegelni, de most nem a halálbüntetésről akarok polemizálni.

Sokkal inkább probléma az a teljesen irreális hozzáállás, amivel az ilyen kiskorú nyomorultakat kezeljük. Ha lett volna blogom, valószínűleg már a tavalyi blaha lujza téri balhé kapcsán is írtam volna a témában, hiszen nevetséges, ráadásul - mint villámgyorsan ki is derült - életveszélyes a jelenlegi törvény, ami hatására egy minden erkölcsi gátlás nélküli agresszív bűnözőt egyszerűen el kell engedni. Mert hogy nincs tisztában a tettei súlyosságával. Hát, nem is lesz. Elhiszem én, hogy nehéz sorsú gyerek, de ha az én fiamat szúrná combon, hogy majdnem elvérzik, akkor nem csak őt kötném fel legszívesebben, de azokat is, akik ezt lehetővé teszik.

Ilyenek ezek a 15-16 éves szemétládák is. Az egy dolog, hogy halálra égetnek egy embert, elevenen, de hogy mindezt szórakozásból teszik és fel is veszik videóra, mint valami jópofa bulit, ez gyakorlatilag számomra kiírja őket az emberi fajból. Öt év nevelőintézet, igazán méltó büntetés, biztos vagyok benne, hogy óriási erkölcsi tartást fog nekik adni, és kiváló, hasznos emberként fognak kikerülni a többi rohadék bűnöző közül. Szívem szerint azt mondanám, kapják ugyanazt büntetésül, amit ők tettek egy másik emberrel.

Állítólag a halálbüntetésnek nincs valós elrettentő ereje. Ez biztosan igaz az olyan felindultságból eredő esetekben, amikor a tettes nem mérlegel az elkövetéskor, de abban is biztos vagyok, hogy az éppen terjedőfélben lévő divaterőszakot visszafoghatná, elég elrettentő lenne azok számára, akik megfontoltan, ráadásul csupán szórakozás céljából kínoznak és ölnek meg embereket.

* A szerző nem tud teljes mértékben azonosulni önmagával, beismeri, hogy elsősorban a döbbenet és a harag beszél belőle.