Valahogy úgy vagyok a politikával, mint a nagyon ronda nőkkel. Utálom, de mégis muszáj bambulni, mert az ember nehezen veszi le róla a szemét. Persze a politika nem csak ocsmány, de borzasztóan kövér is, gyakorlatilag behízta az országot, hacsak az erdőbe nem vonul az ember, lehetetlen kikerülni. Ott vigyorog a zsírfejével, a fogai korhadnak, nyelve mint egy tekergőző, bűzös kígyó...

Oké, kicsit túllihegtem. Szóval a lényeg, hogy a hétköznapi politika gyakorlatilag kikerülhetetlen, lassan az autósok sem kurva anyádat kiabálnak a másik után, hanem mocsos komcsit, meg fideszes zombit. Az ember olyan hülye, hogy akkor is vakarja, ha fáj, így jutok én is nap, mint nap a betevő agysorvadáshoz, óhatatlanul megcsap a polidili szele, odamondogatós blogok kommentjeivel pusztítom megmaradt néhány agysejtemet.
Régen feltűnt egy jelenség, de sosem tartottam többnek, mint a szájhagyomány útján terjedő ostobaságnak. Azért sem nagyon agyaltam rajta, mert a polidiliben mi sem természetesebb, mint a másik fél megélhetési fórumozónak, bérkommentelőnek titulálása, így az emberi alkamazkodóképesség csodájaként az elme immunissá válik egy idő után, aféle háttérzajként tekintve a dolgot. Ma azonban Tóta W. írásában megint felmerült a téma, ez pedig végül oda vezetett, hogy elgondolkoztam, vajon tényleg süllyedt-e már olyan mélyre a hazai politika, hogy főállású kútmérgezőkkel rombolják, amit még lehet.

A választ természetesen nem tudom, de egyáltalán nem tartom kizárhatónak. Szürreális kép: reggelente 10-20 kiélt fejű hivatalnok beballag az aktuális pártirodába, hogy ott napi nyolc órában internetezzen, fórumozzon, blogoljon és kommenteljen. A fideszesek talán modernebbek, titkos belső hálózaton - kútmérgező wiki - tartják a bázisinformációkat, kulcsszavas keresés segíti a legfrappánsabbnak vélt beszólások villámgyors elérését, a "Gyurcsány monnyon le" frázis kötelezően vágólapon van mindenkinél, hogy még csak gépelni se kelljen.
Az mszp-s gárda régivágásúbb, kis piros könyvecskéket bújnak, ahol egyszerű ABC-s indexelés segít a lehető leghamarabb megtalálni, mit is javasolt az adott témára a Feri. Lobogó tekintetű fiatal baloldalisták rontanak be, kezükben pendrive, megy a kivetítőre az aktuálisan kifundált okosság, "ezt írja, Gyuri bácsi, ettől tuti kifekszenek!", majd rohannak tovább szórólapozást szervezni, mert "a Viktor megint támaggyaja nyugdíjasokat"!
A bérfórumiták fejenként egyszerre legalább 3-4 nicknéven dolgoznak, talán még nickenként külön blokkolnak is, hogy korrekt legyen a nyilvántartás. Ha egy nicket végképp kizárnak mindenhonnan, rövid gyászszertartást követően már regisztrálják is az újat.
Nincs megállás, a haza veszélyben van! Éberség elvtársak! Megannyi Kádár János Webteam: nagy, büszke csapat pártállástól függetlenül. Sok sztahanovista, a kvótát is túlszárnyalóan anyázza egymást, majd az értekezleten számol be hőstetteiről, kinek hányszor és milyen frappánsan szólt be aznap. Célprémium jár minden ellenséges fórumozó által leírt "ebben van valami", kitüntetés a "lehet, hogy igazad van", vagy hasonértelmű kijelentések után. Fizetésmegvonás, ha ugyanezeket valaki egy vita hevében, magáról megfeledkezve leírja. Dicsőségtábla jár a hónap személyeskedőjének, félelemmel vegyes tisztelet aurája lengi körbe a "huszonnégyesek" kicsiny, de kemény csapatát. A krém krémjét, akik már elérték legalább egyszer, hogy 24 órán belül kitiltsák a nickjüket valahonnan.
Hétfő reggelente team-building, tréfás versenyek (ki tudja egy perc alatt többször kimondani, hogy "köcsög nácibolsi"?), a helyi Lelkes Emesék ilyenkor dobhatják be a legújabb ötleteket. "Mondjuk azt, hogy Orbán eladja a nyugdíjasokat Romániának!" "Mondjuk azt, hogy Orbán nem tudja, mert a Gyurcsány jelzáloghitelt vett fel rájuk Tel Avivban!" Nagy események színhelye egy ilyen értekezlet, hiszen itt dőlnek el, milyen igazságokkal szembesülhet az internetező pórnép azon a héten.
Esténként a megfáradt bérfórumozó magányosan tér haza, otthon enyhe undorral a szája sarkában kapcsolja be Hello Kitty-s laptopját, kicsit netezik valami rózsaszín babafórumon, majd sóhajtva hajtja a párnára a fejét: holnap újra szüksége lesz rá az országnak!

Ezeknek az elképzelt(?) csapatoknak fizetés jár mindezért. A legszomorúbb mégis, hogy a fanklubbok amatőrjei pusztán lelkesedésből nyomják ugyanezt. Nap, mint nap. Boldog felemelkedést, Magyarország!