Mindenki ismeri azokat a pénzbedobós gyerekjátékokat, amiket orvul bevásárlóközpontok bejáratánál szoktak elhelyezni. Ezek egyike se több egy egyszerű elektromotornál, némi áttételrendszernél, egy félbites hangszintetizátornál, valamint egy néhány villogó gombbal felcicomázott, színes, feltűnő műanyag borításnál. Az egésznek egyetlen célja van: a világból még oly keveset látott kiskölykök elkápráztatása, pontosabban azon keresztül a szülők százas-állományának drasztikus erodálása. Száz-kétszáz forint bedobása után másfél-két perc monoton zötykölődés.
Pedig ennyi pénzből sokkal jobban is lehet szórakozni!

Sajnos úszkáló vadkacsákat igen ritkán találunk a bevásárló-központok bejáratánál, így kénytelenek vagyunk valamilyen nyílt, természetes vízfelületet keresni, ahol ezek a jószágok előfordulnak. Erre mostanában kiválóan megfelel a Balaton, majdnem mindenhol népes hattyú- és vadkacsacsapatok várják a nyaralókat. Kétszáz forintért pedig egy zacskó szeletelt kenyér birtokosává lehetünk, és máris készen állunk a kenyérrel töltött vadkacsa előállítására. Mivel ez egy teljesen automata folyamat, nincs más dolgunk, mint a kenyér adagolása és a természet nyugodt élvezete. A kacsaetetés alapvető formája is kiváló, de kísérletező kedvűek további verziókat is kipróbálhatnak.

1, alap kacsaetetés
Keressünk egy kellemes vízparti szakaszt, ami egyéb szempontjaink szerint is megfelel, legyen az napos, vagy árnyas, ülőhellyel ellátott, vagy sétálós. A lényeg, hogy legyen pár kacsa a környéken. Nem kell feltétlenül sok, a kacsaetetés ugyanis a levegő útján és cseppfertőzéssel egyaránt terjed, ha egy-két kacsát elkezdünk etetni, hamarosan megjelenik a környék populációjának nagy része. A kacsák feszült figyelemmel várják a kenyérdarabokat, próbálnak helyezkedni, néha még meg is verekszenek a jobb helyekért. Ritka az a kenyérdarab, amire ne mozdulna rá legalább 2-3 jószág, de már a kenyér röppályáját is nyomon követik és nem egyszer megesik, hogy a levegőből lekapják a falatot. Az alapszabály: amíg kenyered van, kacsád is van.

2, mass attack
A tumultózus jelenetek kedvelői számára ajánlott ipari etetési módszer. A kenyeret felszabdalhatjuk előre is, vagy a helyszínen, a lényeg, hogy egyszerre legalább egy megtermett maroknyit szórjunk a kacsák közé. Ilyenkor óriási tömegjelenetek alakulnak ki, kacsa kacsa hátán (szó szerint is), főleg, ha az ellátmányt folyamatosan tudjuk beszórni, lehetőleg egy kis helyre. Tollfetisiszták számára, akik az egy négyzetméteren alálható tollmennyiségre izgulnak, egyenesen kihagyhatatlan! A dolog hátránya, hogy igen jelentős készleteket igényel, valamint nagyon gyors, bár annál hevesebb lefolyású az etetés.

3, antidarwinista megközelítés
Az erőszakot elutasító kacsaetetők kiegészítő szórakozása, az igazságosztás jegyében. A kacsa nem egy békés jószág, mindig akad néhány erőszakos egyed, amelyik többet üti-veri a más kacsákat, mint amennyit a tényleges táplálkozással foglalkozik. Rossz helyen állsz? Puff! Kaját szereztél? Bumm! Mitnézelköcsög? Piffpuff-bimmbumm! Az ember egy idő után szívesen fejbe rúgná az ilyet, de ez elég problémás, nem beszélve arról, hogy ebben az esetben a többiek is elijednének. Marad hát a finom szívatás. Az áldozattípus kacsák is igen gyorsak, így ügyes célzással mindig körbe lehet dobálni az agresszorokat úgy, hogy esélytelenek maradnak a kajaszerzésre, de ezt ne lássák be. Az ember, mint evolúciós tényező.

4, domesztikáció
Ezek a „vad” kacsák már olyan szinten megszokták a napi etetést, és az ember közelségét, hogy kellően békés körülmények között akár a kezünkből is elveszik a falatot. Ehhez nem árt kissé hosszúkásabb darabokat törni a kenyérből, majd lehetőleg alacsony formában, ülve, vagy guggolva a kacsa felé nyújtani. A kacsák eleve bizonyos rendszer szerint helyezkednek el körülöttünk, az elsős sorokban mindig akad néhány, amelyik bánatos bocikacsaszemekkel próbálja az embert meggyőzni, hogy felesleges túl messzire hajigálni a kenyeret, amikor itt, a közelben is vannak jó kiállású kacsák. Ezek közül néhányat rávehetünk arra, hogy szép lassan odatotyogjon és nagy nyaknyújtások árán kikapja a kezünkből a kaját. A félénkebbek is erősen kenyérfixáltak, ha megállni látszik a közeledési folyamat, néha elég egy kicsit megmozgatni a kenyeret és akkor azonnal kívánatosabbá, a kacsa meg bátrabbá válik.
Kiegészítő figyelmeztetés: A kacsaetetéssel közeli rokonságban álló hattyúetetésnél nem árt igen elővigyázatosnak lenni, ugyanis a hattyú baromi agresszív jószág és meglehetősen durván veszi ki az ember kezéből a táplálékot. Senki se látott még hattyút, amelyik egy letépett emberi karral a csőrében húzott volna el a partról, de azért elég kellemetlen lehet egy jobban sikerült csapása.

5, the chase
A kacsaetetés non plus ultrája, ami kihasználja a kacsák balfasz jellemét. A dolog lényege, hogy nagyobb, de nem igazán puha darabokat dobjunk néha a kacsáknak. Kiváló erre a kenyér vége, ami gyakorlatilag csupa kenyérhéj, de egy nagyobb, szikkadtabb héjdarab se rossz. A mérete mindenképpen többszöröse legyen az átlagos kacsafalatnak, de ne legyen túl nagy se, mert akkor elijesztheti a kacsákat és/vagy könnyebben szét is esik.
Az átlagos etetés úgy zajlik, hogy a kenyérdarab megérkezik a kacsa elé (ha éppen el nem kapta a levegőben), aki lecsap rá, és fél másodpercen belül lenyeli, némi vizes puhítást követően. A nagyobb darabokat azonban nem tudja lenyelni, és van is annyi esze, hogy ezzel tisztában legyen, így kénytelen hagyni, hogy a kenyér kicsit felázzon és utána szét tudja csipkedni falatokra. Ez elméletben nagyon szép, azonban amint egynél több kacsa van a színen, a dolog nem működik, hiszen minden kacsa minden falatot akar folyamatosan. A szerencsés jószág, amelyik a nagyobb darabot megszerezte kénytelen tehát táplálkozás helyett felkapni a kenyeret és eszeveszett manőverezések közepette elmenekülni valami távoli, biztonságos helyre. Nos, ez nem fog neki összejönni. Őrületes hajsza kezdődik, legalább 3-4 kacsa van folyamatosan az első nyomában, klasszikus V-alakban üldözik, de közben szemből és oldalról is ráuszulnak, félelmetes precizitással támadva a csőréből kilógó kenyeret. A támadók folyamatosan cserélődnek, ahogy a lemaradók feladják a hajszát, de akár helycserék is történnek, hiszen ha valamelyiknek sikerül megszerezni a kenyeret, vagy általában inkább a nagyját, akkor sikeres üldözőből azon nyomban üldözötté válik és a dolog folytatódik tovább.
Szerencsés esetben, ha az első kacsánk gyors és ügyes (na meg szerencsés), valamint a kenyerünk megfelelő méretű és állapotú, az üldözés akár hosszú percekig is eltarthat, az ember már el is felejtette az előző kacsaderbit és eldobált már újabb pár szeletnyit, amikor egyszer csak újra feltűnik egy előzőleg indított boly. Ilyenkor elsősorban arra kell vigyázni, hogy a túl hangos röhögésünkkel el ne riasszuk az egész csapatot. A módszer hátránya lehet, hogy nagyon ostoba kacsák esetében akár az egész állomány képes a kenyér után eredni, így az etetés helyszíne - ideiglenesen - akár ki is ürülhet.