Gyorsan szeretném előrebocsátani, kevés dolog áll tőlem távolabb, mint a Microsoft iránti rajongás. Eleve nem szoktam használati tárgyak, ezen belül processzorok, videokártyák, szoftverek iránt vallásos hevületű érzelmeket táplálni, kevés annál szánalmasabb dolog van, amikor tápos kiscsávók végletekig burjánzó gyilkos "vitát" folytatnak a témában, a marketingesek meg röhögve dörzsölik a markukat. Ha még rajonganék is, akkor is nehezen tudnám magam elképzelni, amint Microsoftos, Bill Gates-es kitűzőkkel rohangálok, és semmi se okozna számomra nagyobb intellektuális (egyebekről nem is beszélve) gyönyört, mint egy-egy M$-termék. Lássuk be, nehéz őket őszintén szeretni. Szintén fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy a blogot hobbiszinten, saját szám íze szerint írom, a témákat magam választom meg és nem szponzorál senki. (Szponzorjelöltek kérem privát üzenet formájában vegyék fel velem a kapcsolatot!)
A dolog egyébként nem friss keletű, már többször felmerült bennem, de most újra téma lett, így megpróbálom kiírni magamból az értetlenségemet.

Szó se róla, a Microsoft igen... hogy is mondjam finoman... markáns piaci szereplő, mint ilyen elkövette vélhetőleg az összes ismert és ismeretlen mocsokságot a terjeszkedés és a profitnövelés szent céljáért. Ezernyi ocsmány dolgot rájuk lehet húzni, erre mégis folyamatosan olyasmiért támadják, ami egyszerűen nevetséges.

Tegyük fel, asztalos vagyok, asztalokat gyártok. Milyen már, hogy jön egy bíróság, ami kijelenti, hogy egyszerűen megtiltja számomra, hogy az asztalokba fiókot szereljek. Milliárdos bírságot vág a nyakamba pusztán azért, mert az asztal mellé adok széket is. Teszi mindezt úgy, hogy közben az asztal fogalma, mint olyan egyáltalán nem definiált, se iparági, se törvényi szinten. Létezik a köztudatban valami halvány elképzelés róla, de az is csak abszolút nagy vonalakban írja körül, jogalkotási, hát még ítélkezési alapnak teljességgel alkalmatlan.

Miről is van szó tehát? Adott a Microsoft, aminek legismertebb terméke a Windows nevű operációsrendszer-család. Az operációs rendszer fogalma körülbelül annyira adekvát, mintha a fent említett asztal analógiánál maradva annyit mondanánk, hogy az asztalnak jellemzően négy lába van, dolgokat tesznek rá és enni is szoktak rajta. Ilyen alapon egy ló is megfelelne. De nem ez a lényeg. A lényeg az asztal funkcionalitásában, diszítésében, használhatósának sokrétűségében rejlik. Hogy kicsit repetitív legyek, újfent megemlíteném, hogy semmiféle szabvány, vagy rendelkezés nem határozza meg egy operációs rendszer pontos felépítését, a használt technológiákat, a kínált funkciókat. Ennek ellenére létezik bíróság, amelyik kijelenti, hogy egy adott operációs rendszer bizonyos részei nem komilfók. Csakmerazért. Adnak hozzá valami gagyi indoklást - erről kicsit később - de az nevetséges és mindenek előtt alaptalan.

Mi a fene is egy operációs rendszer. Úgy vélem, hogy mivel az informatikai meghatározása túlságosan is tág, szakmai irány helyett alkalmasabb megközelítés, ha felhasználói szempontok szerint szemléljük a kérdést. Az Operating System angol kifejezés szóhű fordítás szerint működtető rendszert jelent, ezzel kiválóan (bár roppant tág módon) körülírva a dolog lényegét: valamilyen eszköz (fizikai jellemzőkkel bíró berendezés - hardver) működtetéséhez, használatához szükséges logikai működtető alkalmazás (szoftver).
Átlag Felhasználó leül a vadonatúj, csilivili számítógépe elé, bekapcsolja és azt várja, hogy az adott számítógép a céljai számára megfeleljen, vagyis használatba szeretné venni. Ezek a célok (átlagos felhasználóról beszélünk) nem különösebben tágkörűek, jegyzeteket szeretne készíteni, játszani, levelezni, zenét hallgatni, filmet nézni, rajzolni, manapság pedig leginkább és elsősorban netezni. Átlag felhasználó nem informatikus, borzasztó örömmel tölti el az is, hogy három próbálkozásból sikerült eltalálnia a bekapcsológombot, esze ágában sincs számára átláthatatlanul bonyolultnak tűnő procedúrákat elvégezni, programokat telepíteni, stb. Átlag Felhasználó akkor boldog, ha egy tévé kezelésének bonyolultsági fokát nem haladja meg jelentősen a számítógépe.

Egy átlagos Windowsban a fent felsorolt funkciók mindegyike megtalálható volt, amíg egy (európai, európai hatáskörű) bíróság úgy nem döntött, hogy márpedig az operációs rendszer teljeséggel kizárt, hogy zenét, filmet (összefoglaló nevén médiákat) le tudjon játszani. Csak. Mert. És kész. Nem tud, ne vicceljünk, hogyan is tudna?! Az már nem is operációs, hanem - mittudomén - szuperációs rendszer. A Microsoft meg oprendszerként árulja, azonnal hagyja abba!
Ez persze nem elég, most kiderülni látszik: abszolút nonszensz, hogy egy operációs rendszer web-böngészésre alkalmas legyen. Mert olyan nincs. Punktum. A felhasználó szerezze be külön (töltse le - HAHA! de mivel?), telepítse. Mindez csak úgy elő a semmiből. Ígértem, hogy szót ejtek az indoklásról is. Mert az van. Aszongya: "...torzítja a piaci versenyt a böngészők között, mivel olyan mesterséges előnyhöz juttatja az Internet Explorert, amellyel más böngészők nem rendelkeznek." 
Azta! Senkinek nem tűnik fel, hogy nem lehetséges piaci versenyt torzítani ott, ahol NINCS PIAC? Nincs - gazdasági értelemben vett - verseny? Tegye fel a kezét, aki vett már web-böngészőt! Senki? Akkor tegye fel az, aki tud eladót! Borzasztó nagy torzulást érzek az ingyen letölthető szoftverek piacán. Médialejátszóból is annyi ingyenes van, hogy csak a felsorolásuk meghaladná egy blog kereteit, de tény, hogy ott legalább van néhány, ami megvásárolható. Kérdés, hogy miért nem indul eljárás az ingyenes szoftverek készítői ellen, hiszen mesterségesen torzítják a piacot, vagy mi a tök.

Nevetséges boszorkányüldözés ez az egész. Megdöglött a tehén, a boszorkányszemöldökű Marcsa a hibás, fojtsuk vízbe, égessük meg, borotváljuk le a szemöldökét. Nem feltétlenül ebben a sorrendben. Nem vitatom, egészséges lenne a Microsoftra felrakni a pórázt, de egyrészt - vetélytársak hiányában - némiképp öncélúnak érzem a dolgot, másrészt adjunk már annyit a becsületnek, hogy nem mondvacsinált, szánalmas hülyeségeken próbáljuk megfogni őket.