azbeszt

Mi, magyarok büszke nép vagyunk. Büszkék vagyunk származásunkra, különleges mivoltunkra és persze az eredményeinkre is. Mivel ebből manapság nem túl sok akad, ki kell hoznunk a legtöbbet abból ami van. Így lehet hatvan év után is Puskás a futball-ikon, ezért hiszünk a magyar búza és a magyar konyha világhírében. Büszkék vagyunk a tudomány és a technika terén elért eredményeinkre is, valóságos  örömmámor tölti el szívünket, ha arról értesülünk, hogy több a mobil, mint a magyar, és az se mellékes, hogy hazánkban micsoda dinamikusan növekszik az internet-penetráció!
Sajnos, mint a magyar narancs, ez is kicsi, sárga és savanyú. Vagyis a miénk. Amolyan speciális fajta. Történt úgy egy éve, hogy apósomékhoz beállított egy közismert hazai cég képviselője, ablakot nyitna a világra. Hol jársz, te jóember – kérdik - ahol még a térerő se jár?! Szó szót követett, családi kupaktanács, majd nagy örömmel a szerződés megköttetett. Az ajánlat amúgy nem volt rossz, a vidéki ember lehetőségeihez igazítva, két éves rabszolgaság és elfogadható havi sarc fejében zúg az új masina, zakatol a szélessáv.  Egy vidám mesének itt vége is lenne, boldogan neteztek, míg meg nem haltak.
Hatalmas videótelefonálások kezdődtek az unokával, anyósom igazi e-nagymamaként terelgette a kölyköt, egyszer még egy vasárnapi ebédet is elköltöttünk együtt a’la videókonferencia. Az öröm persze nem tartott sokáig. Ritkultak az alkalmak, de nem azért, mert ráuntunk, hanem mert penetráció ide, penetráció oda, bizony az erekcióval voltak gondok. Egyre nehezebben állt fel a kapcsolat, anyósomék adsl-modemén többet villogott a vonaljelző lámpa, mint a stroboszkóp a falu diszkójában. Vagyis hogy a szomszéd faluéban, mivel ez kis község lévén még diszkóval se bír. Bír azonban rengeteg sok előfizetővel, hiszen mindenhova a „Józsipistigyurka” vitte az ajánlatot. Netezik is a falu fele, a másik meg szívja a fogát, mivel a kapcsolódás ilyenkor lehetetlen. A szerződést tizennégy hónapja kötötték, ebből az utóbbi egy évben emberi időben gyakorlatilag lehetetlen netezni, de még csak felkapcsolódni is. Nesze neked internet-penetráció!
A recept egyszerű, de nagyszerű. Kösd be a sok birkát, de hálózatot ne fejlessz, mert az sokba kerül. Tejelnek ezek amúgy is, a komputterre meg visszakerül a csipkés terítő, ahogy az illik.

Az ember azt hinné, nem különösebben bonyolult eljutni egy étterembe, nekem mégis kereken három hónapig tartott, mire újra az Olimpiában ebédeltem. Kicsit tartottam tőle, hogy az első alkalom nagy lelkesedése után nem lesz olyan élmény, mint mire számítok, azonban az eredmény minden elváráson túlmutatóan nagyszerű lett.

Az enteriőr és a felállás mit sem változott: egyszerű, kellemes berendezés, a falon hatalmas táblán az ebéd rendelhető fogásai. Kicsit mérgelődtem, hogy desszertként megint csak madártej van, de egyrészt végül is nem az lett a desszert, másrészt pedig… na, de erről kicsit később.
Rutinos vendégként rögtön kértem egy pohár málnaszörpöt, ami sajnos elfogyott, viszont pontosan ugyanolyan finom és meggyőző szederszörpöt kínáltak helyette. Első fogásként sütőtök-krémlevest, kacsamájat zsírjával és fűszeres friss sajtot kínáltak. A második fogás a már kóstolt mangalicatarja, bárány zöldséges bulgurral és sült máj salátával, a harmadik pedig a madártej. A menü összeállítása első pillanatra egyértelmű volt: leves, bárány és madártej.

Obama csúnyán összecsinálta magát. Reszket, hogy oda is begyűrűzik a magyarok csúnya nagy válsága. Komolyan mondom, háromszor is elolvastam a hírt, mert nem hittem a szememnek. Nekem Obamával semmi bajom, biztosan nagyon jófej, modern értelemben vett politikus. De úgy látszik, a szabadkőművesek a zsidók a titkos világrend árnyékkormánya a zemberek odaát nem akarnak túl nagy minőségi ugrást Bush után, ezért
a, Obamát agyzsugorításnak vetették alá;
b, csak masszívan beállva (beszívva) engedik nyilvánosság elé;
c, direkt hülye beszédeket írnak neki és kényszerítik, hogy felolvassa őket.

Igazándiból ezeknek még számos permutációja felsorolható lenne, de mindegyikkel ugyanoda lyukadunk ki: noooormális? Miután az idióta amerikai bankrendszerre rákényszerített idióta szociális hitelezési politika miatt bedőlt a világgazdaság, ennek az egész trágyadombnak a fő-fő-főnöke kiáll széles nyilvánosság elé és olyanokat mond, hogy vigyázni kell, nehogy a magyar gazdaság csődközeli állapota veszélyeztesse szegény kiszolgáltatott amerikaiakat? Beszarok, komolyan. Mennyit kell még aludnunk, hogy pénzügyi alapon (vagy bárhogy máshogy, ahogy éppen nekik megfelel) terroristák legyünk és pusztán önvédelemből megmentsék tőlünk a világot?

Boldog, örömteli ország vagyunk mi, csak nem tudunk róla. Rajtunk nem fog a gazdasági válság, fittyet hányunk a 300 forintos eurora, de legalább is tudjuk és meg is adjuk a módját. Most hétvégén például az egész országot sikerült boldoggá tenni.
Van nekünk ez a kiváló rendezvényünk, az operabál. Az ember elsőre nem is hinné, hogy mennyi móka és kacagás rejtőzik egy ilyen szemlátomást egyszerű esemény mögött. Nagyjaink dicső anyagi áldozata árán egy egész ország szórakozik, elégül ki kultúrálisan, vagy erkölcsileg. Báró Beverneky-ék játszák a fejüket, persze nagyon kultúrálisan. Nem Dizsibál ez, kérem, itt a kövér hölgy énekel. Mennek velük az udvari bohócok a kéleb (celeb), akik mind arról híresek, hogy ők híresek és megpróbálnak úgy csinálni, mintha ők maguk is roppant előkelők lennének. Hogy közben mekkora hurkacsöcsöt lógatnak ki a háromméteres dekoltázsból, az már mindegy, lényeg, hogy a következő  havi szennylaptermésből legalább egyben címlapon legyen. Ezért bármilyen megaláztatást fülig érő mosollyal elvisel, sőt, magát is meggyőzi róla, hogy sikeres, sőt  mi több, irigyelt és közkedvelt személyiség. Jó nekik is.
Mint malacnak a dagonya, a bulvárpiacnak maga a menyország egy ilyen rendezvény. Hetekig, sőt, hónapokig meg lehet élni a borzasztóan izgalmas események fokozatot adagolásából és akkor sincs baj, ha elfogynak a valós "történetek", bármikor lehet cikket indítani olyan felütéssel, hogy "Seggrepuff Mária, a 2009-es operabál egyik legragyogóbb dívája megint egyeneset szart!", vagy bármi hasonló világrengetővel.
Ezt a rakás lócitromot repesve vásárolja fel az ország fele és lapozgatja a budin, a fodrásznál, éppen nyálat csorgatva, vagy lenézően heherészve. Fontoskodva mesélik a barátnőknek a fantasztikus pletykákat, híresnek képzelve önmagukat is. Szellemi nihillt elégít ki a szellemi pestis. Az ország felét le is tudtuk.
Idén felbukkant egy újabb kielégített csoport, nagyon laza és nagyon menő punkok gondolták úgy kifejezni önnön szabadságukat, hogy szépen beálltak a sorba, mások magánéletével foglalkozni. Punkék kölcsönösen szimbiotikus kapcsolatban állnak Beverneky-ékkel, hatalmas elánnal utálják és vetik meg egymást, mindkét csoport legnagyobb megelégedésére. Punk Józsi és Punk Gizi (minimum) félig bebaszva és alaposan összekapaszkodva megvetően méri végig a Beverneky família bevonulását, őszinte sajnálatot és megvetést érezve társadalom szánalmas rabszolgái iránt. Beverneky Brünhilda ziháló keblekkel fordul Ödönkéhez, az éppen aktuális lovaghoz és elhalóan súgja a fülébe, hogy a kint álló borzasztó csürhe micsoda lelki megterhelés számára. "Ahogy néztek, Ödönke, azokkal a szemükkel!" pihegi, de lelki szemei előtt ezért Punk Józsi duzzadó farmerja sejlik fel...
Az ország maradéka üvöltve röhögi körül az egészet, szörnyülködve írja és olvassa a blogokat, még napokig, és esténként azzal a boldog tudattal teszi magát vizszintesbe, hogy ő legalább normális. Mert a hangok is megmondták.

Már csak egy ember maradt, az ország többi része így, vagy úgy kielégülten és boldogan heverészik önnön felsőbbrendűségébe vetett mély hitében. Az az ember ott áll a fenti képen. Nem csinál sokat, leginkább semmit. De ő a király!

Superman Gyurcsány Ferenc Miniszter Elnök Úr...

... megmenti az árvákat és az eltévedteket
... felszabadítja gyermekeinket
... megváltja az országot
... összefog
... megváltoztatja a világot
... bezárja a veszett kutyákat
... lecseréli az öregecskedő feleségeket
... megmenti a devizahiteleseket
... magyar termékeket tesz a polcra
... betiltja a shortolást
... igen, megcsinálja!

Pfúúú, kemény nap volt, köszönjük Feri!

Az "angol tudósok" közmondásosak a hülyébbnél hülyébb, de olykor mégis meglepő kutatásaikról. A postot több kisebb, eredetileg külön témának szánt írásból raktam össze, csak úgy, ahogy épp eszembe jutott. Mivel ezek olyan témák, amik engem meglehetős mód irritálnak a tudomány és technika különböző területeiről, tulajdonképpen össze is tartozhatnak. Első ötletként az "Albán tudósok" címet szántam neki, de az albánok egyrészt egy másik post-tervezet címében már ott vannak, másrészt pedig kaptunk mi ajándékba egy népet a kutatóinktól, akiket kedvünk szerint utálhatunk, megvethetünk, kinevethetünk. Szóval így lettek piréz tudósok és az ő kedvenc témáik. Szerintem.

Ja, ez a szokásos, unásig ismert keresőkifejezéses post, de most van benne egy kis csavar. Néha ugyanis annyira megdöbbentő szavakkal találnak ide a kedves látogatók, hogy az ember csak nem tud ellenállni a természetes kíváncsiságának és megpróbál a dolgok mélyére nézni. Például, hogy egy adott kulcsszóval mekkora elszántság kell, hogy idetaláljon valaki, vagyis hanyadik vagyok a találati listában. Néha ezért rá szoktam keresni, az eredmény pedig... nos, néha kimondottan megdöbbentő.

Az alábbi történet egyszerű fikció. Bámilyen vélt, vagy valós hasonlóság létező személyekkel és helyszínekkel csupán a véletlen műve. A neveket nem változtattuk meg, mert ilyen ország úgysincsen.

Vajon mi játszódhat most a politika színfalai mögött? Egyszerű elszámolási viták miatt jönnek felszínre az újabb és újabb ügyek, vagy valamiféle végső elszámolás közeleg? Ebben a forró hangulatban készül kicsapódni a fidesz sárgája? Talán sose tudjuk meg, de az biztos, hogy mostanában röpködnek a milliárdok, legutóbb a fidesz próbált úgy csinálni, mintha keményen odacsapna. Bebuktak a terézvárosi ingatlanpanama-képviselők, csikorognak a szoci fogak.

Kezeket fel! Nem viccelek!
Azonnal adja ide az ászokat és a királyokat!

Jó kis bulvárcím, de minden ok megvan a vigasságra. Pár pillanatra még az idő is kizökkent folyásából, amikor tragikus hirtelenséggel a józan ész győzött valahol. Az eset természetesen elszigetelt, viszont amerikai, ami ez esetben zsíros pluszpontokat ér.

Amerika a szélsőségek hazája. Elvileg a legszabadabb ország a világon, öndefiníciójuk szerint Amerika a szabadság hazája, de egyben a súlyos prüdéria, vallásos mánia és a szabadságjogok gyakran paródiaszerű korlátozásának is színtere. Valószínűleg nincs még egy ország a nyugati civilizációban, ahol a házastársak nemi élebe is beleszólást enged magának a törvénykezés, a 2001-es események után  bevezetett patriot act pedig jószeriivel szintén példa nélküli.

Persze elég sokan vannak, telik mindenféle hülyére. Így nem is meglepő, hogy olyan hülyék is akadnak (nem is kevesen, ráadásul jó hangosak!), akik szerint a vallási meggyőződésüket kötelező jelleggel tanítani kell az egész országban.

Elhunyt Tasnádi Péter, Pécs polgármestere. Nyugodjon békében.
Nevezett urat sem személyében, sem politikusi szerepében nem ismertem, így róla se jót, se rosszat mondani nem tudok és nem is akarok. Részvétem a családjának.
Noha nyilvánvalóan se nem önkéntesen, se nem lelkesen, de az utolsó tette ajándék Pécs, és az ország számára. Még tettnek se nevezhetnénk, ám tegyünk úgy, értékeljük a halálát mentőövként. Most, utoljára, talán még nem véglegesen későn kiváló okot nyújt arra, hogy Pécs kiszálljon világméretű önégetésből.
Mivel politikusokról van szó, nyilván nem okoz nekik szemrebbenés nélkül belehazudni a kamerába és közölni, hogy a várost oly mértékben lesujtotta vezetőjének halála, hogy képtelen továbbvinni a projektet. Vagy legalább elkezdeni. Akár pityereghetnek is hozzá, mint a Feri. Vagy akár ő maga, neki már jól megy.

Aki esetleg egy barlangban töltötte volna az elmúlt két évet (és csak az én blogomat olvassa), bátran tájékozódjon a Vastagbőr blog pécsi anyagaiból.

Kedves Nnép!

Legyél szíves engem megválasztani! Most! Ha lehet, ne vacakoljunk még másfél évig. Unom. Nekem nagyon jó, nemzeti, magyar, valós, igazi, hiteles választási programom van, tehát megérdemlem. Tudom a megoldásokat az ország bajaira. Van tervem a kátyúból való kilábalásra is!

A programom:
- Erős nemzet, kemény ország, ingyen álmok (merészek)!
- Jólét, fejlődés, haladás.
- A magyar név megint szép lesz Méltó régi nagy híréhez!
- Lecsökkentem az adókat. Egészen.
- Sok munkanélkülinek munkát adok.
- A kátyúból ki kell lábalni! Tervek!
- Ingyen sör (ne a zemberekkel fizetessék meg)!

Nincsenek határok.
Ismeretes ugyebár Einstein híres mondása az univerzumról, meg az emberi hülyeségről. Mostanára nyilvánvalóvá vált, hogy e kettő mellé felzárkózik a pofátlanság is és édes triumvirátusban hódítják megfele a világot. Határtalan pofátlanság. Mint, amikor a burkoló a szemedbe néz és közli, hogy "de hát te kérted így", én meg nézem a hálóba rakott járólapot, amit többször és határozottan diagonálba kértem letenni.

Gondolom politikuséknál külön tanfolyam lehet erre. Nyilván fel se vesznek a szakmába olyat, akinek nincsenek gerincproblémái és nem képes úgy hazudni, hogy közben a szeme se rebben. Még ha álmából is költik fel éppen. A vizsgatárgyak között biztosan ott szerepel az "őszinte felháborodás" című ís, ahol Verók István kerületi polgármester egész biztosan kiválóan, sőt, akár évfolyamelsőként végzett. 

Verók most vergődik, de nagyon. Gondolom annak idején megígérték neki, csináld, csak Pistukám, nem lesz gáz, megoldjuk, csak a dokumentumokat ne feledd havonta leadni!

Nem értem a nőket.
Az asszony válni akar. Csak úgy, egy szimpla kis ordítozás közepette üvöltötte a képembe. "Akkor is elhagylak, vedd tudomásul! Tönkreteszel mindent, tönkreteszed a családot!" Ezt volt mersze hozzám vágni, amikor elmeséltem neki a legújabb üzletemet. A hálátlan dög. Közben meg én tartom el. Oké, ő fizeti az általam felvett hiteleket, de én most nem dolgozok. Nem vagyok abban a periódusban, na. A pénz meg kell!
Nők. Nem értenek semmihez, a fáról is csak azért engedtük le őket, mert baromi kényelmetlen a lombok közt kamatyolni. Ez meg itt adja az eszét, hogy én vagyok a hülye. Pedig csak irígy, nem neki jutott eszébe az ötlet! Az évtized üzlete!

Lecsengeni látszik a legfrissebb gázválság. Várható is volt, hiszen Ukrajnának, de nyilván elsősorban Oroszországnak nem érdeke úgy kibekkelni a telet, hogy alig adott el gázt. Csak egy kis húzd meg - ereszd el játék volt ez, sok blöffel, sok szivatással. Egy kisebbfajta játszótéri pofozkodás. Már most látható azonban, hogy a most oly egyszerű és gyorsan megoldódó problémában (és magában az azt lezáró megállapodásban is) bekódolva ott található a következő affér. Meg az azutáni.
Európa hisztizik kicsit, a pofon szeléből azért neki is kijutott, most elszaladt árulkodni anyuhoz, szipogva, nagy bátran visszasuttog a válla fölött, hogy "csúnya vagy, nem szeretlek, nem vagy megbízható pajtás!".
Magyarország - megdöbbentő módon - kivételesen jól szerepelt a válságban, ami egyértelműen a stratégiai gáztározók kiépítésének köszönhető. Amiért persze kapott  a kormány hideget, meleget, de most azért jól jött. Sőt, jól fog jönni pár év múlva is, amikor - ne adj isten - tovább fog tartani a balhé. Középtávon tehát jól állunk. A probléma az, hogy önmagában hosszú távon nem ér semmit. Hiába vagyunk most büszkék magunkra, óriási hiba azt hinni, hogy ezzel meg is oldottuk akár csak a közeljövő energiaproblémáit. Ebbe a megoldásba - ahogy a gázvita lezárásába annak folytatása - szintén be van kódolva a hosszútávú bukás. Megismétlem: abban az esetben, ha ezt megoldásnak tartjuk. Az aládúcolt plafon ugyan megoldja a pillanatnyi problémánkat, de hosszú távon nem megoldás. Mit kellene tenni, hogy legalább az ésszerűség látszata rajta ragadhasson a kormányzaton (és az országon).

Hosszú távú energiakoncepcióra van szükség!

Gyorsan szeretném előrebocsátani, kevés dolog áll tőlem távolabb, mint a Microsoft iránti rajongás. Eleve nem szoktam használati tárgyak, ezen belül processzorok, videokártyák, szoftverek iránt vallásos hevületű érzelmeket táplálni, kevés annál szánalmasabb dolog van, amikor tápos kiscsávók végletekig burjánzó gyilkos "vitát" folytatnak a témában, a marketingesek meg röhögve dörzsölik a markukat. Ha még rajonganék is, akkor is nehezen tudnám magam elképzelni, amint Microsoftos, Bill Gates-es kitűzőkkel rohangálok, és semmi se okozna számomra nagyobb intellektuális (egyebekről nem is beszélve) gyönyört, mint egy-egy M$-termék. Lássuk be, nehéz őket őszintén szeretni. Szintén fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy a blogot hobbiszinten, saját szám íze szerint írom, a témákat magam választom meg és nem szponzorál senki. (Szponzorjelöltek kérem privát üzenet formájában vegyék fel velem a kapcsolatot!)
A dolog egyébként nem friss keletű, már többször felmerült bennem, de most újra téma lett, így megpróbálom kiírni magamból az értetlenségemet.

Ki ne költötte volna el fejben az időszakosan fel-felmerülő milliárdos lottónyereményeket? Oh, igen, én is megtettem, voltam nagyvonalú, előrelátó, világhódító, de minden esetben kénytelen voltam megengedni magamnak egy kis luxust. Kocsi, lakás, utazás, minden, ami a mai ember fejében a luxus szó hallatán eszébe jut. Kinek-kinek mást jelent persze, de az biztos, hogy mindenkinek szinte az utolsó, legapróbb részletig kidolgozott az elképzelése. Egyvalamiben azonban közös a luxus-kép: sokba kerül. Nagyon sokba.

Pedig a luxus elérhető, gyakorlatilag  mindenki számára!

Szerencse,  hogy nincs tapétánk, különben biztos lekapartam volna az elmúlt egy órácskában. Egyik kedvenc blogom, a ZSkategória legfrissebb postja Steve Guttenberggel, a Rendőrakadémia című, szép múltú, de mára súlyosan elavult sorozat főszereplőjét veszi górcső alá. A kommentelők közé beszabadult valaki, vélhetőleg a felszámolt lipótmezői ideggondozóból. Okfejtésének lényege, hogy a ZSkategória blog súlyosan, szélsőségesen antiszemita, mert a szar filmeket ZS-betűvel illeti, ami nyilvánvalóan a ZSidóra utal.
Miután a kommentelők finoman próbálták édesanyja szülőcsatornájába visszautalni szegény eltévedt elmebeteget, a következőkkel távozott:

Kac kac. Nagyon vicces itt mindenki. További kellemes szélsőséges duhajkodást, de nélkülem. Pá.

Szóval vigyázzunk a pofánkra, és óvakodjunk az olyan antiszemita dolgoktól, mint a ZSiráf, a ZSír és a ZSelatin!

Plázába járni, ott nézelődni (lásd még: plázázni) nagyjából a nyilvános helyen való orrtúrás kategóriájába tartozó, borzasztó ciki és szánalmas dolog. Nem is vagyok egy nagy plázajáró, bár tegnap testközelből is megcsodáltam a Westend 20 fokra szelidített fűtését (mit ne mondjak, végre valami értelmes dolog, de erről majd máskor egy másik postban!), ma pedig a Dunaplázába vetett a sors. És UFO-t láttam, tesközelből! Senki ne dőljön be a kormányzati propagandáknak, az idegenek köztünk járnak. Vagyis... járni éppen nem járnak...

A tizennyolcas fokozatú, kiemelt gusztustalanságban szenvedő Szíjjártó képviselő szerint "Ha valaki ezeket felesleges és vicces kérdéseknek tekinti, nem méltó arra, hogy az emberek bizalmát kérje és elnyerje". Nos, eddig is sejtettem, de immár politikialag megerősített tény, hogy nem vagyok méltó a Zemberek bizalmára. Így sajnos olyan kiváló politikus sem lehet belőlem, mint például Szíjjártó, meg az ő szép nagy feje. 
Ha valaki még nem sejtené, a decemberi nagy 1500 kérdéses fideszes gegről van most szó, ami aztán redukálódott durván 1300-ra. Amivel - mindenféle egyéb haszon lehetősége nélkül - végigszopattak sokszáz embert, akik a karácsonyukat ezeknek a bohócoknak a politikai bonmotjával voltak kénytelenek kitölteni. Szíjjártó szerint a kérdések az ország valódi problémáival foglalkoznak, lássuk tehát - a teljesség igénye nélkül - mi számít ma a Fidesz szerint kardinális kérdésnek az országban. Figyelem! Országos jelentőségű, a nemzet számára létkérdést jelentő, kiemelt fontosságú kérdések következnek!

Lassan ébredezek itt az újévi fagyos hétköznapok álmosan csordogáló hírei között. A hírek egyre brutálisabbak, de szégyen ide, szégyen oda egyre ritkábban horgad fel az emberben a felháborodás. Beleszürkülünk. A közöny lassan, de biztosan épülő falát már alig ütik át a gyilkosságok, a politikai és egyéb cselszövések, ám most egy nemtelen és fájóan kicsinyes támadás láttán mégis fel kell emeljem szavamat.
Bántják Farkasházy Tivadart, a nemzet Teddy-jét. Mert, hogy pénzt kap, pontosabban megrendelést kapott a Miniszterelnöki hivataltól, négymillió forint értékben. Hát, első olvasatra nem tűnik kevésnek az összeg, de nézzük meg jobban, mit is kell teljesítenie érte:

A szerződésben fontos célkitűzésként szerepel, hogy az írások "könnyed, humoros eszközökkel" mutassák be a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok mindennapos tevékenységét, illetve azt, hogy ez "erős alkotmányos kontroll mellett folyik"

Könnyed és humoros! Próbáljuk meg elképzelni egy mondatot, amiben a "Farkasházy", a "könnyed" és a "humoros" szavak tagadószó jelenléte nélkül együtt szerepelnek. Ugye? Még egyszer, hogy mindenki átérezze a munka komolyságát: könnyed és HUMOROS!
Én úgy érzem, azért a négymilláért borzasztó nagyon keményen kell megdolgoznia! Ami jár, az jár és kész! A többi csupán kicsinyes irígykedés!

Laci te,
Hallod-e?
Jer ide,
Jer, ha mondom,
Rontom-bontom,
Vagy pofád berontom!
Ülj meg itten a picsádon,
Fejed különben levágom,
Szájba foglak baszni,
Igy ni!
Ugye fáj?
Hát ne kiabálj.
Szájadat betedd,
S nyisd ki füledet:
Most leszopod aput,
Vagy megnézem, hogy mi fut
Abba' a hülye fejedbe'...
Ez itten kezemben szekerce.
Kanos farkam izibe,
Szállj be Laci fejibe!

Házas ember, pinabérlet.
Ha akarok, én kefélek.
Ha asszonynak nincsen kedve,
Jól be lesz a feje verve.
És vajon kinek
Szól be a közeg
Ha köze nincsen
Hozzám?
Teee, szajhám
Ronda vagy, de kell nekem a pina,
Vagy ihatnék?... az biz a.
Aranyér? Hát leszarom,
Ha akarom, oda is berakom.
Leverlek, hogy értsed:
Nekem jár a pinabérlet;
És ha nincsen vacsora?
Jobb is, ha nincsen foga
Annak az asszonynak,
Legalább nem karcolnak!
Oszt mi van, ha leverem a porontyot?
Feltörlöm vele a porondot
Kit érdekel az iskola,
Én se jártam oda soha.
Meg azt a pár foltot,
Törött kart és orrot
Úgyse veszik észre;
Kerüljön csak kézbe,
Szétütöm a fattyát.
Ebugattát!
Már csak megmondom, mi végett
Adom itt neked a szépet,
Ugysincsen mit itten tenni
Ha nem tetszik, el kell menni.
Nade:
Ha te
Elhúznád a beled,
Megyek én is veled!
Pillanat
Nyugtot se remélj,
Engem nem zavar hatósági személy.
Az igazi férfi sose' rest,
Odanyargal egyenest
Ahol asszonya,
S nem marad nyoma
Hiszen neki joga,
Oda menni, hova.
Szíve űzi, hajtja
Az asszony meg, a balga
Ha már ostobán belemászott,
Azt is bánja, hogy visszapofázott.
A törvény meg nem védhet,
Szarul választottál férjet,
S mostan...
Itt van...
Karjaimban,
Letépem a fejét
Te hülye szemét,
Te vagy, Laci, te bizony!

Beszarás, komolyan! Épp írtam az előző postot, amikor sms-t kaptam. Gondoltam, tán egy elkésett ismerős válaszol az általam írt karácsonyi jókívánságokra, de nem.
Az én kedves, öreg mobilos szolgáltatóm jelentkezett. Amúgy is tele a faszom, állandóan MMS spameket külözgetnek mindenféle faszságról, miközben nem csak kifizetem az igénybe vett szolgáltatások árát, de még azért is külön fizetek nekik, hogy náluk költhessem a pénzem (lásd még: előfizetési díj). Egy tétova, naív pillanatig azt hittem, kicsit elkapkodták az újévi jókívánságokat, Kellemes Reklámkarácsonyt is december 22-én kívántak, azzal a két kretén reklámfigurával, meg persze egy beetető ajánlattal. De az ilyesmit már rutinból veszi az ember. A mostani üzenetet olvasva mégis kizökkent alattam egy kicsit a Föld. Azt írják:

"Tisztelt ügyfelünk!
Előfizetésén havidíjmentes GPRS szolgáltatást aktiváltunk. A
Vodafone Start-tal 10 kbyte csak 1.2 Ft."

Namost, ezt ki a kurvanyád kérte? A WAP-ot se véletlenül mondtam le anno, a mai telefonokon elég két óvatlan gombnyomás és az ember máris a neten találja magát, különben is a havonta idetelefonáló telemarketingesnek is megmondtam, hogy perpillanat nem érdekel a mobilnet. Főleg nem ezen a viccnek is borzasztó áron, egy gigabyte forgalom "csak" potom százhúszezerért... Ha a másik két szemétláda bandát nem utálnám még jobban, tuti váltanék, de már nincs hova.
Az ember nem tehet mást, ráharap valamire és eménykedik, hogy aki éppen seggbe akarja tenni, legalább használ némi vazelint...

Nem is olyan rég írtam a téma magyarországi vonatkozásairól, akkor már érintőlegesen felemlegettem a legszabadabb nagytestvér beteges viszonyát az egészhez.
És most tessé, már megint a csöcsök. A világ legnagyobb közösségi szájtja a Facebook érez éppen indíttatást arra, hogy újradefiniálja a pornográfia, illetve a józan emberi ész határait. Pofám leszakad, komolyan. Íme néhány "pornográf, obszcén, szexuálisan túl sokat ábrázoló" kép (a környezetében lévő gyerekeket mindenki szedálja le, mielőtt a "tovább" linkre kattint!):

Azt hitted, ugye, hogy a karácsony a szeretet ünnepe?! Hát, átbasztak, csak szólok. Ha valamit, hát a karácsonyt nem nagyon lehet elvitatni a katkóktól, hiszen a szeretet egyháza tulajdonképpen arra az eseményre épül, amit ilyenkor ünnepel a világ keresztényféle része. Nem minden alap nélkül tartják fent hát a jogot, hogy maguk formálják, határozzák meg az ünnep mondanivalóját, a lényegét. Eddig sajnos óriási átverés részesei voltunk (nyilván a kommunisták negyven éves rémuralmának a hozadéka ez is), a karácsonyt a szeretet ünnepének hittük. Hiába kommerciálódott fénysebességgel az egész, a lényeg tekintetében volt valamiféle közmegegyezés.
Azonban ez egy óriási hiba volt, mi kérünk elnézést miatta! Most megtudhattuk, hogy a karácsony a gyűlölet ünnepe, kiváló alkalom mások utálatára. Mit alkalom, kötelesség, hiszen a főnök felskálázott és megadta az alaphangot: Mocskos buzik! És ez így van rendben, az ember karácsonykor se (sőt, főleg akkor ne!) maradjon kétségek között, kit is kell gyűlölni, kik tehetnek az emberiség (közelgő) pusztulásáról.
Ha már szóba került, persze vicces a dolog, ha belegondolunk, hány egyházi potentátnak akadhatott a torkán az éppen aktuális ministránsfiú farka, a főnök szavai hallatán, bár ők már alig-alig számítanak bele, hiszen a pusztulásnak amúgy is tevékeny résztvevői. Hiszen nem szaporodnak. Ami tök természetellenes ugye.

Áldott, békés karácsonyt mindenkinek!

Kivéve a buziknak!