Emberek, budapestiek! Jó hírünk van, végre lehet használni a budai rakpartot! Legalább is egy részét. Északon fent, úgyis csak a bugrisok laknak, oda ne akarjatok menni. Még egy évig, ha lehet!
Ezügyben tényleg csak egy rövid, tömör, lényegretörő kérdésem lenne:
MI A FASZT
CSINÁLNAK
EZEK?
Hát, neked meg a jó kurva anyádat!*
* Lábjegyzet: na, tessék mélymagyar feleim, lássátok, milyen jó is az, amikor valaki helyezkedésből és/vagy szimpla primitívségből kicsit be kíván nyalni a szélsőségeseknek, hiszen a potya szavazatok bármikor jól jönnek ugyebár.
Hát, bazmeg. Most hirtelen felindulásból azbesztelek 2-3 rövidet, rögtön oda is szarok, ahonnan zabálni szoktam.
Amikor pár hete realitássá vált, hogy kicsiny blogtestünket a tőke cafkájává változtatják, nagy volt a felhördülés, miszerint nem szép dolog, hogy csak akkor lehet index címlapra kerülni, ha reklámot enged az ember a blogjára. Mert, hogy a reklám szar, a címlap jó és ez az ellentmondás olyan struktúrális diszharmóniát okoz, ami az egyszeri blogger számára gyakorlatilag elviselhetetlen, de minimum kisállatok kínzására kényszerít.
Persze ellenvélemények is elhangzottak, miszerint az a bizonyos híres blogketrec egyre szarabb, lassan nem kikerülni lesz érdem, hanem kimaradni. Úriember nem vegyül bizonyos szint alatt, kérem alásan, még az egér görgőjét is csak fintorogva, cérnakesztyűben pörgetjük vadul lefelé.
Bár szemlátomást minden porbafingó kis(alsegédhelyettes) bloggernek szíve vágya a címlapra kerülés, az utóbbi időben mégis mintha osztnám ezen nézetet. Kipakolják a szokott, bejáratott blogokat, ez oké, ők a "közeliek", mint tudjuk, láttukra hevesebben dobog az indexes szív, nincs is ezzel baj. A maradék helyet viszont mostanában egészen elképesztő mélyrepülésben szedegetik össze. Úgy látszik például Subbáék megunták magukat, legalább is a "mindennapi mocsok" subbás manifesztációja már nem jut át az ingerektől elhályogosodott szerkesztői világszemléleten, így hát megszületett a Puruttya. Nem csak megszületett, de egyből kedvence is lett a válogatóbizottságnak, alig van nap, amikor ne szembesülhetnénk a humor igazi nagyágyúival, akik nem restek venni a fáradtságot és valóban beleszarni a ventilátorba. Csakis a mi kedvünkért persze.
A mai nap mégis új horizontot nyit, mélyen az ásóbékák segge alatt, amikor is hirtelen a következő ajánlás üti meg a gyanútlan böngésző szemét:
Elképzelhető, hogy a blog szerzője, Józsi (a húgom szerint mindenki Józsi, aki nem Béla) valójában csak egyfajta stílusparódiát szeretne előadni. Világért sem szeretném gátolni az önmegvalósítás rögös ösvényén való haladásban, de bazmeg... címlapra?
- Jónapot kívánok, itt lehet feljelentést tenni?
- Hát, uram, az attól függik. Miről lenne szó?
- Feljelentést szeretnék tenni, csalás ügyében.
- Nagy értékű az a csalás?
- Hát, kérem, ahonnan nézni tetszik. Ha az én véleményemet kérdezi, pár fillér az egész, de ha úgy vesszük, összejön a végére durván húszmilliárd.
- Hú, azannya, az mán döfi! És ki lenne a károsult?
- Hát... én... illetve mi... vagyis a zemberek... meg... meg a zország.
- Ez kicsit homályos kérem, de erre akkor majd visszatérünk később. Ismeretes az elkövető személyiségének a kiléte? Márminthogy, van gyanúsítható személy-e?
- Igen, van.
- No, ki lenne az?
- Hát... én. Illetve...
- Mi az, hogy maga? Az előbb aszonta maga a károsult, most meg az elkövető is?
- Kérem szépen ez bonyolult, meg különben is államtitok, de maradjunk annyiban, hogy én vagyok az elkövető, igen. Beismerő vallomást szeretnék tenni.
- Rendben, kérem, akkor tegyen. Én itten meg begépelem a tényállást, maga csak mondja.
- Én, Sikkasztó Arsztid parlamenti képviselő ezennel szabad akara...
- Arsztid az X-szel van?
- Nem számít. Tudja mit, írja azt, hogy "átlag képviselő". Az jó lesz.
- Tessék folytatni!
- ...ezennel szabad akaratommal beismerem, hogy a rendelkező törvények szellemiségét kijátszva, folyamatosan pumpoltam a magyar államot. A szükséges törvényeket és rendeleteket úgy alakítottam, hogy azok megfeleljenek a mindenkori igényeimnek és a lehető legzsírosabb összegeket vehessem fel, egyszerű bemondásos alapon, költségtérítésnek álcázva.
- ...ál-cá-zó-dás ál-tal. Uram, én ezt leírtam, ahogy maga elmondta itten, de azt ajánlom, hogy gondolja át még egyszer a dolgot. Ez így túlságosan nyílt, ilyet mégse mondhat egy képviselő, akit szeretnek, akiben megbíznak az emberek. Gondoljon csak bele, micsoda felhördülés lenne egy ilyenből, micsoda bizalmi válság. Lázongások, tüntetések. Oszt az meg kinek hiányzik, nemde?
- De akkor mit tegyek? A zemberek gyanakszanak, folyamatosan cikkek jelennek meg a témában, egy hülye nő még népszavazást is kezdeményezett, hogy elzárják a pénzes csapot. Mellesleg a feleségem írt is neki, elküldte a jó kurva anyjába, ha tetszik érteni. Muszáj csitítani a közhangulatot, be kell vallanom! BE KELL VALLANOM!
- Rendben, rendben, kérem ne emelje fel a hangját. Vallja be, ha annyira akarja, de csinálja okosan. Ne csak így hűbelebalázs módjára.
- Mire gondol?
- Nézze, ezeket a pénzeket maga költségtérítésként kapja, nemde?
- Igen, de...
- Értem én, hogy nem kell elszámolni, de most az elv a fontos. Tehát költségtérítést kap. Magyarán, ha vásárol egy az ország javát szolgáló zoknit száz forintért, akkor azt a száz forintot nem a saját zsebéből kell fizesse, hiszen az a munkájához nélkülözhetetlen, így a munkáltatója fizeti. Persze mivel maga vette meg, az állam később visszafizeti önnek a száz forintot.
- Igen, de...
- Kérem, ne vágjon közbe! Tudom, hogy pont az ügyben akar feljelentést tenni, hogy nem hogy zoknit nem vett, de megzsarolta a kínai kereskedőt egy százasra, meg egy zoknira, plusz még egyszer lenyúlt egy százast az államtól...
- Hát kérem, ezt a zsarolás dolgot én határozottan vissza...
- Rendben, rendben, csak kicsit elszaladt a fantáziám. A lényeg az, hogy ha magának költségtérítés jár, akkor az úgy jogos, ha a költségeit teljes mértékben visszafizetik. Ugye?
- Igen, de...
- Igen, tudom. De most figyeljen ide! A következőt kell tennie. Holnap bemegy a munkahelyére és megszavaz egy olyan törvényt, ami a maga "költségtérítését" megadóztatja. Legyen mondjuk húsz szá...
- Lehetne tizenöt?
- Jó, akkor legyen mondjuk tizenöt százalékkal. Így több legyet is üt egy csapásra. Egyrészt az emberek látják, hogy maga is adózik, megnyugszanak. Másrészt - de ezt csak egymás között teszem hozzá - úgyis rá tud pakolni a költségelszámolására még tizenöt százalékot, tehát maga nem veszít semmit. És győz az igazság is, hiszen ezzel beismerő vallomást is tesz egyben!
- Ezt hogy érti?
- Nézze, megadóztatni a jövedelmet szokták. A költségtérítés nem jövedelem, hiszen a ténylegesen felmerült költségeket fizetik vissza a munkavállalónak. Milyen poén már beismerni, hogy "Hahó, gyerekek, nincsenek ám itt költségek, csak visszük haza a pénzt. Kicsit úgy teszünk, mintha nekünk is szar lenne." Na, mit szól?
- Ravasz, nagyon ravasz...
A hazai gasztrokörök egyik felkapott nevű újonca az Olimpia étterem. Az újvonalas irányzatnak megfelelően az Olimpia is naponta kétszer nyit ki, egyszer ebédidőben 12-15 óra között, majd 19 és 22 óra között vacsorázni lehet náluk. Szombaton csak vacsoraidőben tartanak nyitva, vasárnap pedig zárva vannak.
Fontos tudni, hogy az ebéd és a vacsora ezekben az éttermekben két különböző műfaj, ebédidőben egyszerű(bb) ételek, olcsón, kis választékban kaphatók. (A választék amúgy is szűk egy modern étteremben, cserébe természetesen mindent frissen kapunk.) Ebédet előételből (ide tartozik a leves is), főfogásból, illetve desszertből állíthatunk össze ízlésünk szerint, ezek 500, 1000 és 500 forintba kerülnek, de a menüár lényegesen kedvezőbb, két fogás esetén 1250, komplett, háromfogásos ebédnél 1450 forintot kell fizetnünk. Az Olimpiában emellé ingyen adják a szikvizet.
A mai menüt a következő fogásokból lehetett összeállítani:
Az még hagyján, hogy 1-2 hónapja útnak indítottam az "Azbeszt pozitív" rovatot, de mindjárt külön alrovatot indítok benne, természetesen a szokásos rapszódikus frekvenciával. Mivel kisgyerek korom óta izgat a sütés-főzés, talán helyet kaphat itt a blogon egy-két gasztronómiával kapcsolatos bejegyzés. A hazai visszásságokról már tettem pár említést egyes postjaimban, most a pozitív irányokról, tapasztalatokról is írnék néha. Munkacímnek épp megfelel az étteremkritika.
A hazai vendéglátás meglehetősen siralmas képet mutat, de szerencsére az utóbbi időkben megjelent néhány bátor úttörő, akik képesek túllépni a tányérról lemászó adagokban tálalt mirelit-por-vegeta szentháromságon.
Természetesen ez sem mehet egyszerűen idehaza.
TipMagy TVA dolog annyira tipikusan magyar, annyira végtelenül, szánalmasan balkáni (a szó lehető legpejoratívabb értelmében), hogy az ember már szinte rá se moccan. A történet résztvevői olyan nyiltan röhögik szembe a korrektségnek még a látszatát is, hogy gond nélkül elhisszük, így természetes. Van azonban a dolognak egy olyan vetülete, ami mellett a legnagyobb közönnyel se bírok elmenni. Mint, amikor mész az utcán, az egyik kapualjban meg egy párocska kefél önfeledten. Első megdöbbenésedben tovább lépsz, de aztán belegondolsz, leesik és eltátott szájjal fordulsz vissza, hogy rácsodálkozz. "Bazmeg, ilyen nincs!"
Emberek, ide látogató tömegek!
Válság van. Az meg olyan, hogy begyűrűzik. A kurva száját neki.
Az van, hogy pár hete egyszerűen semmit nemtok megcsinálni, ami hosszabb ideig tart. Néha előfordul, hogy párhuzamosan olvasok 2-3 könyvet, de most legalább hat darabot kezdtem el, és hagytam félbe 20-50 oldal után. Alapanyagok romlanak meg a hűtőben, mert egyszerűen nem akar összejönni, hogy megfőzzem, amit elterveztem. Igy magasztosul - kvázi - áldássá az ejaculatio preacox...
Megkezdett postom is akad bőven, legalább 8-10 cím van betárolva, esetleg 1-2 kezdőmondat erejéig. Nem csak fajsúlyos darabok, még hirtelen felindulósak is. Úgy maradnak. Legalább lenne fogni arra, hogy behaltam a munkába, de még az se igaz, az is csak úgy ímmel-ámmal megyeget.
Bajom nincsen, csak válság van. Dolgozunk rajta...
Prostituáltakat keres az egyik hazai kereskedelmi rádió...
Na, várjunk csak, ez így nem lesz jó, kezdjük onnan, hogy a múltkor CD-t akartam cserélni az autórádiómban.
Pár éve már, hogy nem nézek tévét. Hányok a sok önjelölt "sztár" idiótától, a rengeteg hüvely- és körömgombától, a kékvérű tamponoktól, a folyamatos hisztériakeltéstől és szenzációhajhászástól. A dolog persze nem egyik napról a másikra alakult így, folyamatosan ment el a kedvem az egésztől, a nézhetetlenné vágott filmekkel és egyebekkel, de pár jelentősebb mozzanat azért kiemelkedik.
Az egyik ilyen egy ismerősünk kislányának a születésnapján történt. Semmi extra, inkább egy hétköznapi összejövetel volt az egész, alig néhány ember, formalitások nélkül. Mondjuk akkor is kicsit necces, hogy a tévé be volt kapcsolva, de mindegy. Estefelé persze jött a híradó, amit én már akkor is komoly averziókkal néztem, de ez után az eset után konkrétan tiltólistára került idehaza. Szépen végigmutatták, ahogy egy iraki barom késsel lefejez valakit, gyakorlatilag csak a véres résznél vágták el a jelenetet, de bőven átjött a szituáció. Mutattak még valami balesetet is, dőlt a "megölte, meghalt, megégett" szarfolyam a tévéből. Este hétkor. A 8 éves gyerek meg ott ült előtte.
A legszebb, hogy azon a héten baszták meg valamelyik csatornát, mert Puni és Kuki megfogta egymás szaporítószervét valamelyik fantasztikus "valóságshow"-ban. Sőt, Puninak még a melle is kilátszott. Egy egész mell! Halálos!
Fantasztikus érzés, amikor elismerik az ember munkáját. Az, hogy naponta 50-150 ember megtisztel a jelenlétével, már önmagában is mámorító, de amikor azt látjuk, hogy a leírtak nem csak elszállnak az éterbe, az semmi máshoz nem hasonlítható.
Pár napja írtam a Vénusz étolaj különböző kiszereléseinek nevetséges árazásáról, vagyis, hogy két liter olajat venni fajlagosan jóval olcsóbb, mint ugyanabból az olajból három, vagy ötliteres - elvileg gazdaságos - kiszerelést. (Hogy az éppen akciós literes olcsóbb volt az összesnél, már meg se említem!)
Nos, hogy, hogy nem, ma újra nagyáruházba vitt a sorsom, sőt, érintettség okán az étolajakat is felkerestem. Repeső szívvel konstatáltam, hogy az írásom szemlátomást nem maradt pusztába kiáltott szó, a gyártó, a gordiuszi csomó megoldóképletével lekezelte a problémát: kivonta a kétliteres csomagolást!
Bravó! Bravisszimó!
Iszonyú bosszantó dolog, ha az ember talál egy zseniális ajándékötletet, amit azonban maximum saját magának vehetne meg, mert tuti, hogy a családban, vagy a baráti körben mindenki csak nézne rá bután és reklamálná a norvégmintás pulóvert, meg a télizoknit. Így jártam én is ezzel az amúgy nagyon egyszerű, de egyszerűségében zseniális kis vacakkal, ami nem más, mint egy HAL 9000 hűtőmágnes.
A 2001 űrodisszeia egy filmremek, az ember vagy ott ült tizenévesen és tátott szájjal szenvedte végig a közel két és fél órát, vagy nem. Magyarázni nem lehet, a 2001 van és ha a 2001 van, akkor HAL 9000 meg aztán végkép van. Az a hidegen kimért hang, a folyamatosan fel-felvillanó egyszerű, piros lámpával...
Dave Bowman: Hello, HAL do you read me, HAL?
HAL: Affirmative, Dave, I read you.
Dave Bowman: Open the pod bay doors, HAL.
HAL: I'm sorry Dave, I'm afraid I can't do that.
Dave Bowman: What's the problem?
HAL: I think you know what the problem is just as well as I do.
Dave Bowman: What are you talking about, HAL?
HAL: This mission is too important for me to allow you to jeopardize it.
Dave Bowman: I don't know what you're talking about, HAL?
HAL: I know you and Frank were planning to disconnect me, and I'm afraid that's something I cannot allow to happen.
Dave Bowman: Where the hell'd you get that idea, HAL?
HAL: Dave, although you took thorough precautions in the pod against my hearing you, I could see your lips move.
HAL 9000 most a tiéd lehet, potom 5 fontért, szállítással együtt. Itt találtam!
Halló, tudakozó?
Jónapot kívánok, érdeklődni szeretnék, hogy hívják a kedves édesanyját annak a nagyra becsült illetőnek, aki a Békásmegyeri lakótelep közterületeit álmodta térkére? Mostanában igen sokat szoktam gondolni a hölgyre, illetve a foglalkozására és mégiscsak valódibb, bensőségesebb élmény lenne, ha a jövőben mindezt név szerint tehetném.
Íme az IGAZI KIFLIKOCH! Mivel a google keresések között folyamatosan jelenlévő kulcsszó a kiflikoch, én pedig közismert filantróp és gourmand lévén nem nézhetem tovább tétlenül az információra szomjazók elkeseredett próbálkozásait, íme egy autentikus kiflikoch recept, amit még a dédnagymamámtól tanultam.
... egy pisszenés sem hallatszik a teremben. A nézőtéren még a levegő is megállt, a közönség lélegzetvisszafojtva várja a leleplezést! Minden szem a függönyre tapad, amely lassan felgördül a "tovább >>" link megnyomására...
Kevés szomorúbb dolog van, mint amikor az ember elveszíti a rajongását valaki iránt, akit sokáig bálványozott. Persze a dolog óhatatlan, ahogy öregszünk, előbb az óvónéniből ábrándulunk ki, végül a világ nagy részéből. Mégis, vannak olyan esetek, amik különösen megrázók, függetlenül attól, hogy a kiábrándulás a pillanat műve volt-e, vagy egy hosszabb folyamat végeredménye.
Gyerek- és fiatalkorom legmeghatározóbb írója volt Nemere István.
Szerencsés világban élünk, nem is telik el egy nap sem, amikor ne néznének minket hülyének. Politikusok, bankárok, kereskedők, szomszédok, szolgáltatók, de gyakran még otthon se kell nélkülöznünk.
Nemrég például az étolaj ára alá pakolt valaki rakétahajtóműveket, fel is száguldozott a duplájára pár hónapon belül. Így kell ezt, nem ám kímélni a népet, ha jön valami jó indok, adjunk neki. Miközben szakértők sem igazán értik, mire fel emelkedtek az élelmiszerárak egy éven belül 20-30 százaléknyit, a biodízelnek közel-távol nyoma sincs, az egyszerű háztartási étolajért kétszer annyit kell fizetni, mint egy évvel ezelőtt. Ráadásul azóta elszállt a rózsaszín köd a biodízel-délibábról, a befektetők sorra szállnak ki belőle, az árak meg csak nem akarnak visszaállni. Miért is akarnának, ha egyszer így is megveszik?
Persze, most olcsóbb, hiszen csak 499 a gagyi, a megszokott márkákért viszont továbbra is ötszáz fölött kell kifizetni. Jó, persze, ezt mindenki tudja, nem is hőzöngenék, ha nem lenne annyira arcátlan az egész. Megint a szokásos aljas kereskedői fogás: sugalmazd, hogy egy adott kiszerelés olcsóbb és add drágábban. A minap a madaras teszkóba evett a fene és eszembe jutott, hogy nincs olaj, pedig kéne. A polcon négy féle kiszerelésben kapható a Vénusz étolaj, 1, 2, 3 és 5 literes. A kétliteres került 931 Ft-ba, a háromliteres meg 1610-be. Persze az egész polc úgy volt pakolva, hogy az új "szupergazdaságos" kiszerelés tűnjön szembe, kár, hogy literenként majdnem egy százassal többe kerül, mint a kétliteres. (Az ötliteres ára reális volt.)
Ma a helyi CBA-ban kaptam meg a végső lökést, ahol a kétliteres 999, az ötliteres 2799 Ft-ba került, megintcsak jóval drágábban adva a nagy kiszerelést. Hogy ez a gyártó mocsoksága, vagy a kereskedők szórakoznak, persze nem tudhatom, de érdekes, hogy például a G-Roby webáruházban is igen érdekesek az árak: az 1 literes 529, a 3 literes 633 (LOL! 1899 Ft!), az 5 literes pedig 599 Ft-ba kerül literenként.
Kedves olajszőke vásárlók, mosolyogjunk elégedetten, ma is hülyének néztek minket!
Nem igaz, komolyan, ember ilyet még nem baszott. Feri, maradj már a valagadon, baszki, külön kérték, hogy ne támogasd őket. Menjetek már a politikuspicsába, vagy valami kompatibilis helyre, ott basszátok a rezet, ne nőjetek már rá mindenre.
Már rég nem számítasz annyira emberszabásúnak, hogy te lehessél a jófej miniszterelnök, aki kis kockás ingben beáll a civilek közé. Hiába leszel jófej és csak nyolcvan testőrt (meg egy álvizipisztolyost) viszel magaddal, kurvára nem érdekel ez már senkit. Mer' nem tudtad, hogy nem akarnak ott se téged, se fajtádat, mi? Ne nézzél már hülyének! Mégis, melyik kurvaországban élsz te?
Feri, baszki, maradjál otthon. Légyszi.
Ja, kiegészítésként azért annyit hozzáfűznék, hogy a szervezők és szégyelhetik a pofájukat, ha igaz az a félmondat, amit a Gyurcsány-cikkben olvasni, hogy aláirást kértek tőle, meg gondolom a politikusoktól úgy en bloc. Szóval azért nem kicsit snassz, hogy "Ferikém, Ferikém, itt írjad alá, jó, de a pofádat ne lássuk, oké?"
Boldogágos fiatalkoromban játszottunk olyat, hogy ha jött egy új tag a társaságba, valamilyen állathangutánzós játékot kezdtünk és a törzstagok persze összebeszéltek az újonc háta mögött, hogy majd a legidiótább hanghatásnál mindenki kussol, csak a zöldfülű ad bele apait-anyait. Ez mindig bejött, az addigra bemelegedett játszótárs tiszta lelkesedésből üvöltött bele a néma csendbe, hogy pár másodperc múlva zavarodottan nézzen körbe. Hoppá, megszívta!
Na, van itten ez a kis vihar a biliben. Arnóth képviselő (nem feltétlenül állítanám, hogy pillanatnyi) elmezavarában akasztást ígért egy (vagy több) mszp-s képviselőnek. A dolgon nincs mit szépíteni, a képviselő úr szépen, jól érthetően artikulál, ráadásul hangereje van hozzá, valahogy úgy járhatott, mint a fenti kis történetben a lelkes újonc. Hát, meghallották, azannyukpicsáját.
Innentől kezdve a dolog folyhatott volna szép nyugodtan a maga medrében, a képviselő kijelenthette volna, hogy az éppen meglazult zakógombjára kiabált mérgében, hogy "Lógni fogsz (te fránya gomb)!", meg, hogy ez csak az írói-színjátszói munkásságának a része, de minő meglepetés, nem így történt. Arnóth úr, akit amúgy nem magasztalnék, elhagyta a magyar szokásokat és vállalta tettei következményét. Lemondott. Aztakurva. Így is lehet?
Szép a példa, de mégis aggályos, hogy sokan kövessék, hiszen seperc alatt működésképtelen lenne az ország. A parlamentben mindenki lemondhatna a hét végéig (ennyi pozitív hozadéka azért mindenképpen lenne), aztán jöhetnének a vezérigazgatók, osztályvezetől, szépen sorba lefelé, holnap pedig azon vesszük észre magunkat, hogy a villamosvezető lemond a Margít-híd kellős közepén, mert elfelejtett belenézni a visszapillantóba.
Persze, lehet, hogy mégse így történne. Legalább elgondolkozni nem ártana a módszeren!
Mulatságos egy valaki ez a Slota János. Komolyan szórakoztató a maga végtelenül debil és irritáló módján, tökéletesen bemutatja a (tágabb értelemben vett) fajgyűlölet összes nevetséges, beteges logikátlanságát, mondhatnánk, Slota a rasszizmus állatorvosi lova.
Mindenesetre kedves, vonzó fiatalember, arcáról süt a magas fokú intelligencia, megnyilvánulásai rendre összeszedettek és logikusak. Minden valószínűség szerint kiskorában nagyon becsíphette a pöcsét valami rugós játék, amin a "made in hungary" felirat szerepelt, ezért lehet ez a mindent elemésztő, már-már vicces magyargyűlölet.
Gondolom, senkinek nem kell bővebben bemutatni az illetőt, akart már tankokba ülni és lerombolni Budapestet, fegyveres nacionalista brigádot akar szervezni a magyarok ellen, lenácizta - en bloc - Magyarországot, a szlovákiai magyarok szerinte nem léteznek (hiszen azok szlovákok, csak valamilyen rejtélyes okból magyarul beszélnek), fikázta már a politikusainkat, nagy őseinket, most pedig reszket, mert mi aztán biztosan lelőnénk a repülőjét, ha erre repkedne.
Nem mondom, alkalomadtán én is nagyon szívesen pofánverném egy jó nehéz szívlapáttal, de ez a nevetséges bohózat, amit a repülőútja okán előadott, már tényleg zokogva röhögős rohamokat vált ki az emberből. Valóban nem értem, el is bizonytalanodtam, mi a fenét akarhat ez a szerencsétlen. Komolyan venni egy ilyen kijelentést nyilvánvalóan teljes képtelenség, a néhány száz síkhülye vakhitű hívén kívül nem nagyon talál embert, aki csak végighallgatná ezt a baromságot. Kicsit úgy vagyok vele, mint székely ember az állatkertben, amikor megmutatják neki a zsiráfot. Nézi, nézi, elgondolkodik, majd kiböki: márpedig ilyen állat nincs!
Még a legelvakultabb radikális magyarnak is észre kéne vennie, hogy mennyire szánalmas ez az egész, hogy mennyire komolyan vehető bármi ilyesmi esztelen, habzó szájú gyűlölködés. Ezekre hasonló választ adni egyrészt teljesen értelmetlen, másrészt a világ értelmesebbik (és különösképp a távolabbi) részéből a megegyező attribútumú válaszok pontosan ugyanilyen megítélés alá esnek. Vonatkoztassunk el fél pillanatra attól, hogy ennek az elmebetegnek mi vagyunk a célpontjai és tegyük azt, ami a legkézenfekvőbb: röhögjünk rajta!
Amikor még csak játszottam a gondolattal, hogy blogolni kezdjek, úgy gondoltam, hogy csinálok majd egy "Azbeszt pozitív" rovatot is, ne mindig csak a hörr, meg a fogcsikorgatás jöjjön le innen. Nem valami cukiság-klónról van szó, csak egyszerűen olyan pozitív dolgokról, amikre felkapja az ember a fejét és jó értelemben véve nyögi, hogy AZBESZT!
Évek óta kiabálom szerteszét, hogy kötelezővé kéne tenni minden forgalomban részt vevő gépjármű számára a világítást. Egyszerűen nagyságrendekkel jobban látható, ha ég a lámpája, a kivilágítatlan járművek könnyen belemosódnak a környezetbe, nem látszik, hogy haladnának. Úgy néz ki, pár éven belül itthon és európaszerte egyaránt kötelező lesz, ráadásul nem csupán egy újabb "ki nem szaja le?" jogszabály formájában, hanem előírtan beépítendő műszaki berendezésként. (Persze most kezdhetnék írni arról is, hogy valakinek ez egészen biztosan baromi nagy biznisz lesz és minden valószínűség szerint az a valaki egy éppen aktuális valakinek lesz valakije. De ez most az Azbeszt+ nem negatívoskodunk.)
Szóval legyen világosság!
Két dolog végtelen: az univerzum és az emberi hülyeség. De az univerzum nem biztos.
Albert Einstein
Komolyan mondom, az ember esze megáll és úgy is marad. A spamek mindig is kiváló szórakozási lehetőséget nyújtottak, nincs is annál viccesebb, amikor nők kapnak faroknövelő hirdetéseket, a férfiakat pedig új pasizási fogásokra akarják tanítani. (Ja, egy mai farokhosszabító spam szerint az ő szarukkal átlagosan(!!!) 3 inch, azaz majdnem 8 centi növekedést érhetünk el. Csak nehogy kettőt vegyél be, mert a végén bokánál ki fog lógni a naciból... Namindegy.)
Régi kedvencünk a nigériai scam, amiben szánalmasabbnál szánalmasabb próbálkozással akarják az ember csőbe húzni. Kenny-vel egy időben versenyeztünk is, ki kapja a legnagyobb összeget, aztán egyszer bejött neki valami milliárd körüli ajánlat (dollárban), azóta értelmetlen az egész, nem lehet überelni. (Él bennem a gyanúper, hogy ő hamisította magának, egyébként!)
Ezekkel a nagyonhülyékkel amúgy egy komplett weboldal is foglalkozik komolyabban, mindenkinek ajánlom, szinte tetszőleges mennyiségű időt el lehet tölteni rajta, ahogy a scam-előket szivatják, hol gyanútlan áldozatnak adva ki magukat (válaszolnak a levélre), hol filmproducernek, stb. Zseniális! Angoltudás kell hozzá, viszont valóban kihagyhatatlan. A címe: http://www.419eater.com/
A mai scam azonban, amin megakadt a szemem, egyszerűen hihetetlen. A szokásos tördeléssel és hivataloskodónak szánt szövegezéssel megírt levélke nem mást állít, mint hogy a nigériai scam-elők áldozatainak létrehozott alap lenne, ami fejenként(!!!) $15,5000,000.00 (FIFTEEN MILLION FIVE HUNDRED THOUSAND UNITED STATE DOLLAR) kártérítést fizet! Eszem a szívüket. Persze hogy, hogy nem, én is rajta vagyok a listán, rohanjak a pénzemért. Minden további rizsa helyett a folytatásban bemásolom az eredeti levelet. Jó szórakozást mindenkinek!
Ps.: a 419eater-t pedig tessék csekkolni!
További képeket szeretettel fogadok!
Újabb elegáns politikai manővert hajtott végre a nemzet torreádora. A húzás eleganciája nem lehet kérdéses, az éppen aktuális bika lazán belefutott, matadorunk pedig hangos ollé, ollé! kiáltással éppen csak arrébbmozdult. A bika meg csak néz körbe bambán, megszivatták megint.
A probléma csupán annyi, hogy a közönség távolról sem lelkes, unja már a céltalan parádét, unatkozik, fújol, mindenféle szirszart dobál a porondra. Tele a töke az egésszel, a matadornak a képét se bírja és már rég a bikának drukkol. Bármi megtenné, csak ne kelljen már nézni azt az öntelt fejét, ahogy szinte rezeg az önelégültség hatására, ahogy ünnepeltetné magát, észre sem véve hogy a nézőtér egyöntetűen ellene van. Tünne már el, de legalább történjen valami. A bikát leszúrni gyáva, kivonulni gőgös, és persze az se mellékes, hogy amíg a manőverek folynak és a közönség az arénára figyel, a matador rokonsága körbejár a sorok között és kizsebel mindenkit, akit csak bír.
Hej, torreádor, öld meg a bikát! Vagy húzz már el!
